Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Bereznai Zsuzsanna: Adatok a házkultuszhoz

ték a kapukat. Kiásták a padkát és a lányoknak kendőt vittek ajándékba.

93 Hevesaranyoson Luca-napján elmentek kötözni a kaput. Azt mondták, hogy megrontják a legényt, amikor bekötötték a kaput.

94 Általános szokás volt, hogy vízkeresztkor beszentelték az egész portát: a házat, az istállókat, az ólakat, a kutat. A lakóház védelmét szolgáló óvó-elhárító szokások gyakran kapcsolódnak a húsvét előtti ünnepi készülődéshez, mely egyben tavaszi tisztító alkalom. A legáltalánosabban elterjedt az a szokás volt, amikor nagycsütörtökön körülseperték

95 a házat és a portát, s ezt kiabálták: „Kígyók, békák, távozzatok!"

96 Besenyőtelken a gyerekek seprűvel szaladgáltak az udvaron és ezt kiabálták: „Kígyók, békák, távozzatok el a háztól!"

97 Mátraderecskén ezt mondták: „Kígyók, békák, távozzatok! Gonosz gondolatok, távozzatok, mert én az Úr Jézusnak akarok szolgálni!"

98 A ház mint belső tér védelmet nyújt az ember számára, s a házból való kilépés vagy a házhoz tartozó, a ház életében fontos szerepet játszó tárgyaknak a házból (itt nemcsak lakóház, hanem a porta értelemben) való kikerülése már óvó-elhárító cselekvéseket tesz szükségessé. Ezt a belső tér-külső tér viszonylatában végbemenő mozgást megfigyelhetjük a ház (a porta) és a falu, valamint a lakóépület és a ház körüli udvar (a belső tér mikrotopográfiai elemei) vonatkozásában. Az ilyen típusú mágikus cselekvések alanya az ember, tárgya pedig az ember (kilépés), az állat és a portához tartozó különböző dolgok lehetnek (kiadás). E tárgyak kiadása lehet végleges (eladás, elajándékozás) vagy időleges (kölcsönadás).

99 (1) E szokásszerűen végrehajtott mágikus cselekvések első típusa „a porta" és „a falu" viszonylatában figyelhető meg, melyek meghatározott, feltétel jellegű utasításban fogalmazódnak meg azt a célt szolgálva, hogy az ember házból való kilépését, bizonyos dolgok kiadását védelemmel ruházza fel a rontással szemben: Egerbocson ha házi cipót vittek valakinek, csak úgy léphettek ki a házból, ha előtte megszegték.

llK) Általános szokás volt vidékünkön a római katolikus lakosság körében 93. ENA 1196-69 94. ENA 152-67 95. A körbejárás, körüljárás mint mágikus cselekedet a legkülönbözőbb óvó-elhárító szokásokban helyet kap, másfelől befogadási-birtokbavételi rítusokban szerepel. Becefán este meztelenül, ostorral háromszor körül kellett szaladni a házat, a házsarokra dél felé rávágni, s akkor a patkányok elmennek a háztól. (BERZE NAGY János 1940. 160.) Nagytófalun a család legidősebb nőtagjának meztelenül háromszor meg kellett kerülni a házat körbeseperve. (Uo., 161.) A frissen bevetett szántóföld, a szőlő körbejárásakor a földet érhető károktól akarnak védelmet nyújtani. Ha a beteg haldokolt, szentelt gyertyával kellett háromszor megkerülni az ágyát és az Úrangyalát elimádkozni. (BERZE NAGY János 1940. 226.) A temetés után a sírt is körbejárták a halott közvetlen hozzátartozói. A befogadás-jellegű rítusokhoz kapcsolható az a szokás, melyben a zsidó vőlegény körül háromszor körbejáratták a menyasszonyt a chüpe alatt, az esküvői ceremónia előtt. (SCHEIBER Sándor 1984. 257-283. pp.) A menyasszony körbejáratása a varázskörök maradványa, melyek a rossz szellemek elűzését célozzák. (SCHEIBER Sándor 1984. 257-283.) A kecskeméti neológ zsidók szerint ez a szertartás azt jelentette, hogy a menyasszony fogadalmat tett, hogy elismeri férjének és odaadó felesége lesz. (Saját gyűjtés, 1985.) A keleti szlávok a beköltözés előtt körbejárják a házat éjjel 12 órakor, kezükben kenyérrel és sóval. (BAJBURIN 1983. 107.) 96. Saját gyűjtés, 1986 97. ENA 1222-69 98. ENA 189-72 99. Ld. a melléklet táblázatát 100. ENA 1368-72 341