Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Novák László: Kertes települések az Alföld északnyugati területén

Nóvák László KERTES TELEPÜLÉSEK AZ ALFÖLD ÉSZAKNYUGATI TERÜLETÉN Az alföldi településszerkezet kutatása gazdag szakirodalmat mutathat fel. GYÖRFFY István nagyjelentőségű, század eleji tudományos megállapításai nyomán, az Alföld települési képe viszonylag jól kirajzolódik. Különösen a települések funkcionális rendeltetése, a hagyományos paraszti gazdálkodás üzemszervezetében betöltött szerepe állt, s áll napjainkban is a tudományos kutatás középpontjában.

1 1. A kertesség kérdése. Túlmutatva azon az általános megállapításon, miszerint a 'kert' kerített helyet jelent, a településszerkezet alakulása szempontjából döntő annak megállapítása, hogy a nevezett körülhatárolt hely, a kert, milyen gazdasági funkcióval rendelkezik. A történeti-néprajzi kutatás egyértelműen igazolja a kertek összefüggését a határhasználat rendszerével: a nyomásos, vetésforgásos, ugaroló-rendszerben szükségképpen elkerítődött egy-egy darab föld a határ különböző részén, ahol mód adódott egyes kapás, s más növények termesztésére, amelyek nem férhettek be a monokultúrás vetésforgásba. A mélyebb fekvésű területeken így határolták el a káposztás- és a kenderkerteket, a jobb földeken a kukoricás-, lucernáskerteket, s nem utolsósorban, a mostohább talajú (főként homokos, ekés művelésre kevésbé alkalmas) területeken a szőlőkerteket. A 'kertek' más értelemben szerves részei a hagyományos mezőgazdasági üzemszervezetnek: olyan helyek, ahol ugyan volt bizonyos földművelés, intenzívebb kertkultúrás növények termesztése folyt (pl. erre utal Alföld-szerte a tökös-, veteményeskert megjelölés is, kiegészítésképpen), de ezen túlmenően ott üzemhely, üzemközpont is kialakult, amely fontos részét képezte az egész paraszti gazdaság termelési szervezetének, üzemszervezetének. Fontos gazdasági épületek kerültek oda, s bizonyos mezőgazdasági munkákat is végeztek ott, s részleges lakásfunkcióval is rendelkezett. A nagyobb helyszükséglet követelményeinek megfelelően, a lakóháztól elkülönülve, a település szélén csoportosulva alakultak ki a „kertségek", a gazdasági üzemközpontok, körbevéve a lakóközpontot, a belsőséget, vagy a földrajzi adottságoknak megfelelően csoportosultak külön, a belsőség közelében. A kert, kertség tehát szerves része a paraszti gazdaság központjának, csupán különböző gazdasági, s egyéb - mint a védelmi - okok következtében térben elkülönült a lakóháztól, külön telket alkotott. Ilyen értelemben a funkcionálisan tagolt településközpont „megosztott", „kétbeltelkú" település. Itt, elöljáróban is szükséges hangsúlyozni azt, hogy lényeges különbség van a síkvidéki, alföldi és a dombsági, hegyvidéki települési formáció között: mások, korlátoltabbak a megtelepülés feltételei a tagoltabb domborzatú területen, mint a síkságon, s következésképpen, a gazdasági jelleg is eltérő. 1. A kérdéssel kapcsolatban vö. NÓVÁK László 1986/a. 3 Az egri múzeum évkönyve 33