Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Bereznai Zsuzsanna: Adatok a házkultuszhoz

Bereznai Zsuzsanna ADATOK A HÁZKULTUSZHOZ A házépítéshez és a ház életéhez kapcsolódó szokások a néprajzi kutatások egyes részterületein (népi építkezés, az emberélet fordulóihoz és a naptári ünnepekhez kapcsolódó szokások, néphit, népi gyógyászat) mint szórványadatok bukkannak fel, de nem találkozunk a téma rendszeres gyűjtésével és feldolgozásával. BARTHA Elek Házkultusz című kismonográfiája

1 úttörő jelentőségű a magyar szakirodalomban, melyben elsősorban az eddigi publikációk eredményeit foglalja össze, láthatóan azonban ő is anyaghiánnyal küzd a téma rendszerezésében. Az adathiány oka pedig korántsem a szokáshagyomány szegényes vagy szűkkörű volta, inkább a kutatás hanyagolta el eddig ezt a kevésbé látványos, főképpen a mindennapi életbe ágyazódott szokássort. E tanulmány célja az, hogy Heves megyei adatokat szolgáltasson a ház hitvilágának és szokásainak megismeréséhez. A néprajzi gyűjtést 1986-ban végeztem a következő településeken: Bodony, Eger, Egerszalók, Fedémes, Felnémet, Markaz, Novaj, Ostoros, Sirok, Szentdomonkos, Szilvásvárad és Tarnalelesz. A gyűjtőmunka során igyekeztem felkutatni falusi mesterembereket is, akiknek munkakörzete általában 10-15 falura is kiterjedt. A helyszíni adatgyűjtés mellett az Egri Néprajzi Adattár és a Palóc Adattár anyagát is felhasználtam. Vizsgált területünk a Mátra és a Bükk hegység, valamint az Alföld északi peremének egy részét foglalja magába. Településeinek túlnyomó része osztatlan telkű (ahol a lakótelek és a gazdasági udvar összefüggő egységet alkot). Az egységes beltelek egyik formája a szalagtelek (lakóudvar, gazdasági udvar, veteményes kert egysége). A szalagtelek klasszikus elrendezése a soros udvar, s gyakori a többlakóházas soros udvar is. A soros udvart az északi részeken a keresztben álló csűr zárja. A települések másik fő csoportja a kettős beltelkes falvak (a lakótelek és a gazdasági udvar, a „kert" egymástól távol fekszenek). Néhány községben az alföldi kertes városokéhoz hasonló faluszerkezet található, amelyben az istállóskertek övezik a lakótelkek tömbjét. Az osztott beltelkes faluszerkezet jellemző formája a táblatelek. Vidékünkön a tanyásodás csak a XIX. század végén indul meg. Az építőanyagok közül a XVIII. századig a hegyvidéken a fa, az alföldi részeken a nád volt igen jelentős. A fából készült lakóházak gerendavázas, zsilipéit faltechnikával készültek, a boronafalas ház csak néhány településen mutatható ki. A faház alföldi megfelelője a nádfalú ház volt. A sövényfal vagy paticsfal az Alföldön és a hegyvidéken egyaránt megvolt. A legfontosabb természetes építőanyag legtöbb helyen a föld volt, s átmeneti formák is előfordultak a fa- és a földépítkezés között: a döngölt fal sarkának dorongokkal és fonással való megerősítése vagy a „karózott sárból" készült fal. 1. BARTHA Elek. 1984. 331