Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kovács Béla: Az egyház által tiltott népszokások a XVIII. századi hevesi tájon

Az 1766-69-ben felvett egyházlátogatási jegyzőkönyvek a következő népszokásokat tiltják: 1. a templom védőszentjének (a búcsú) napján tartott zenés mulatságot, táncot, 2. húsvét hétfőjén és keddjén a legények és lányok locsolkodását, 3. a hamvazószerdán tartott zenés mulatságot, az ivott, 4. a gyermekágyas asszonynak vitt étel- és italajándékot, a poszrikot, 5. a fonóházat, 6. a lányok és legények közös labdajátékát, 7. bizonyos viseleti módokat. Tekintsük át röviden az egyes szokások lényegét, s azokat a formájukra is utaló jegyeket, amelyekre a források szűkszavú feljegyzései utalnak. 1. A búcsú napján tartott zenés mulatság és tánc

3 tiltásának egyik oka kétségtelenül az volt, hogy a közösség egyik kiemelkedő egyházi ünnepének vallásos tartalmát a világias mulatozás ne sértse. Különösen érthető ez abban az esetben ha a búcsú napja egyházilag egyébként is tiltott időszakra, nagyböjtre vagy adventre esett. Másik okra is utalnak azonban a tiltások: a szabadosabb viselkedést igyekeztek ezáltal meggátolni. 2. A húsvéti locsolkodás

4 szokásának eredeti tartalma megtisztító-termékenységvarázsló jellegű volt. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek bejegyzéseiből és szóhasználatából a locsolkodás kétféle módjára következtethetünk: a vízzel való leöntésre (perfusio), illetve a vízbe való bemerítésre (immersio). A szokásnak erre az archaikusabb módjára utal az országban több helyen is fellelhető „vízbevető hétfő'', „vízbehányó hétfő" elnevezés. Húsvét hétfőjén a legények a lányokat, másnap a lányok a legényeket locsolták meg. E mindkét nem részéről gyakorolt locsolkodást (alternativas perfusiones) elsősorban a szabados viselkedés megfékezése érdekében tiltották. 3. A hamvazószerdái ivó

5 tiltásának oka egyértelműen az volt, hogy ez a nap már a nagyböjt kezdetét jelentette, s így ez a zenés-táncos mulatozás már ünneprontásnak, ünneptörésnek minősült. A farsang utolsó három napján rendezett mulatságok alkalmával dramatikus, alakoskodó játékokat mutattak be, étel-ital ajándékokat gyűjtöttek össze, amelyekből lakomát készítettek. Több helyen a mulatozást nem fejezték be húshagyókedden, hanem még másnap is folytatták, s ezért érthető a szokás egyházi tilalma. 4. A gyermekágyas asszonynak vitt étel- és italajándék

6 szokása minden bizonnyal jó szándékú segítségnyújtásból fakadt. Az egyház a szokásnak már inkább csak túlhajtott módját tiltotta, mert megjegyzik, hogy Bélapátfalván és filiáiban 2-3 hétig is eltartott a poszrik. 5. A fonóház

7 olyan munkaalkalom volt, ahol a fiatalok egyúttal közösen szórakozhattak is. Az éjszakába nyúló összejövetelek énekes-játékos szokásai azonban az egyház szemében olyan bűnre vezető alkalomnak tűntek, amelyet mindenképpen tiltani, de legalábbis csökkenteni akart. Ezért az utasítások egy része úgy szól, hogy ha nem lehet a fonóházakat megszüntetni, akkor nyáron este 10, télen pedig 9 órakor innen mindenkinek haza kellett mennie. 6. A lányok és legények közös labdajátékait* is hasonló megfontolások miatt tilalmazták, úgy vélvén, hogy ez a szórakozás a szabadosabb viselkedésre is módot adhat. 3. Magyar Néprajzi Lexikon (= MNL 1-5 kt. Bp. 1977-1982. A szócikkek mellett a témára vonatkozó legfontosabb irodalommal.) 1. kt. 376-8. 4. MNL 2 kt. 606-8. 5. MNL 2. kt. 654. 6. MNL3. kt. 158. 7. MNL2. kt. 197-202. 8. MNL3. kt. 515. 312