Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Cs. Schwalm Edit: A Heves megyei summások életmódja

Szarvasra, Törökszentmiklósra, Szolnokra is elmentek a lóval rendelkező gazdák október-november-decemberben nyomtatni.

5 Hasonló adatokat olvashatunk Bodonyról és Mátraballáról is.

6 „Az egész vidék mind járt, minden községből, Kövesdről, Jászóról, Ivádról, Nádújfaluból, Baliáról, Derecskéről, Recskről, Párádról, Bodonyból, Mindszentről, Maconkáról, Sirokról, Bükkszékről, Bátorból, Bocsról, Domonkosról, Aranyosról, Fedémesről, Leleszről, Szenterzsébetről mind eljártak. ... Mindenki a maga lovával ment, maga szekerivel.. ."

7 A nyomtatók tehát munkaállatokkal vállaltak bérmunkát. Ha nagybirtokon dolgoztak, az élelmezésükről maguk gondoskodtak általában, s ún. „ebédrészt" kaptak gabonából. A parasztgazdaságokban „bennkosztosak" voltak, azaz a munkáltatótól kaptak élelmet. Szállásuk üres gazdasági épületben vagy a szabad ég alatt volt.

8 Aratásnál sokkal több mezőgazdasági idénymunkást tudtak foglalkoztatni. Az aratók vándorlása a XVII. században fokozódott, a XVIII. században megerősödött és a XIX. században általánossá vált.

9 Az aratómunkások vándorlását az is lehetővé tette, hogy az északi, hegyes vidékeken később érett be a gabona, s mire az Alföldről visszatértek, a sajátjukat tudták aratni. „Az aratást többnyire a' tótok és palóczok, a vármegye által meghatározott részért szokták végezni, sok helyett a nyomtatást is" írja Tahy Gáspár 1837-ben Heves megyéről.

10 Az egri népnek az 1850-es években is egyik fő foglalkozása „az aratásra való menetel". Hetekkel előtte a búzanéző vagy gazda a tulajdonossal megegyezik az aratórészben és az aratók számában. Ha a tulajdonos ebédről nem gondoskodik, az aratócsapat gazdasszonyt is visz magával.

11 Nagykőrösről is olvashatjuk 1850-ben: „A földművelést a szomszéd falvak lakói, sőt a palócföldről jött napszámosok is segélik."

12 A gazdaságilag fejlett vidékeken gyakran azért is alkalmaztak távolabbi vidékről munkásokat, hogy a béreket letörjék. Egy 1859-es adat szerint: „... a helybeli napszámos 3-4 garassal többet kap, mint nevezett felvidékről ide jövő munkások".

13 Az aratómunkások bérének egyik lényeges elemét képezte a természetbeni járandóság, a konvenció vagy kommenció, melynek jelentős része kenyérgabona, a többi egyéb élelmiszer (szalonna, főzelék, só, ecet). Bár csak az aratásra szerződtek, az aratás mellett gyakran egyéb munkát is el kellett végezniük (pl. kaszálás, szénagyűjtés). Az ipari növények (különösen a cukorrépa) nagyüzemi termelésével még jobban megnőtt a munkáskéz iránti kereslet. Már nemcsak nyomtató-, arató- és cséplőmunkásokra volt szükség, a kapásnövények megművelését is el kellett végezni. Bandagazda vezetésével jól szervezett munkacsapatok, summáscsapatok végeztek egy-egy gazdaságban hónapokon át mindenféle munkát. (Kapálás, répaegyelés, szénagyűjtés, őszi betakarítás stb. s munkájuk egy részét képezte az aratás és a cséplés is.) Bérüket időközönként egy összegben (lat. summa!) vették föl, élelmiszert, konvenciót kaptak s a munkák befejezésével volt a végelszámolás. 5. ENA 1046-69. 6. ENA 1047-69., 1060-69. 7. HOFFMANN Tamás 1963. 339. 8. HOFFMANN Tamás 1963. 332-335. 9. BALASSA Iván 1985. 36. 10. TAHY Gáspár 1837. XII. 12. 11. KUBINYI Ferenc-VACHOT Sándor (szerk.) 1854. 79. 12. HOFFMANN Tamás 1963. 312. 13. HOFFMANN Tamás 1963. 312-313. 278