Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Varga Marianna: Vászonruhák tisztítása az Ipoly mentén

Télen ha mostunk, a ruhánkat az ujjunkon a kézfejnél összekötöztük, aztán csak lógott a kézfejünkön a sok jégcsap. Jártam én még a jobbágy asszonyokhoz mosni. Télen nem egyszer mostam úgy, hogy jéggé fagyott a ruha a kezemben." A ruhát félig szikkadtán szedték le. Ez elsősorban a gazdaasszony munkája volt, mert ő ismerte mindazokat a tulaj don jegyeket,

30 amelyekkel a vászonruhák jelölve voltak és így szét tudta osztani mindenkinek a maga ruháját. „Szívósabban jobb dorongolni a ruhát mint kérgesen." Az asztalt leterítették egy lepedővel. A száraz ruhát belocsolták és csak azután döröngölték be. Az asztalon mángorolták a ruhát. A mángorló-suk nagyobb volt a mosósuknál és vastagabb is, az alja bordázott. A mángorló-suk mintegy 40 cm hosszú, 15 cm széles és 3 cm vastag volt, belseje 1,5 cm mélyen bevagdosott, nyele rövid volt. K. CSILLÉRY Klára-MANGA János meghatározása szerint a „Mángorló, mángorlófa, mángorló lapicka" hossza általában 60-70 cm. Alsó lapja bordázott, a felső lapja díszített. A simítandó vásznat nyújtófára azaz csikolófára tekerték, ami azonos volt a tésztanyújtáshoz használttal (14. kép).

31 A férfiingnél például az ujjakat behajtották, rácsavarták az ing aljától kezdve a csikolófára és a sukkal dorongolni kezdték (15—16. kép). Ezt a müveietet néhányszor megismételték, majd a csikolófát kivették és az ingujjakat keresztirányban összehajtva jobb, majd bal oldalról folytatták a döröngölést (17. kép). Az inget végül is függőleges irányban föltekerték, majd rövid ideig tartó mángorlás után a csikolófát óvatosan kihúzva, néhányszor még ráütöttek a sukkal, és elkészült az ing mángorlása. Az ing téglány alakú formát kapott (18. kép). Mángorlás után a vászonruhákat a ládában vagy a „karospad"-ban tárolták. A karospadban 5 rekesz volt. Az elsőben a férfiingeket, a másodikban a női ingeket, a harmadikban a pendelyeket, a negyedikben a gatyákat, az ötödikben a szennyest tárolták. A kender és a félpamutos (kender és pamut) vásznakat mángorlás helyett az 1920as évekig „kallatták". Elsősorban Balassagyarmatra, Szécsénybe és Gyöngyösre vitték a kékfestőmesterekhez a gazdagabbak kallatni vásznaikat mosás után. A kész kallott vászon hasonló volt a mángorolthoz; fényes, tömör, sima felületű. Egyszeri mosás után fényét elvesztette, bolyhos lett. Voltak, akik mosás után rendszeresen bevitték bőgatyáikat, lepedőiket, dísztörülközőiket, még az ünneplő férfiingek ujját is kallatni. A kallott kender és félpamutos vásznakat különösen a díszes lepedők formájában őrizték meg örhalomban, Kazáron, Bodonyban, Bükkszéken, Sajóvárkonyban. Kazáron pl. az előzetesen kallott vásznakat az 1950-es évekig mosás után még nedves állapotban átdörzsölték egy kis üveggolyóval, s ezt száradás után megismételték.

32 A fonalas (kender) vászoningeket csak mángorolták, a vászoning elejét, nyakát Dejtáron az 1900-as évek óta már vasalták „mert az inget nemcsak a varrása, hanem a rendbe tartása is viszi. Varrhatja valaki akármilyen szépen, ha a mángorlása meg a vasalása nem szép. A vasalás jobb, meg se közelíti a mángorló a vasalót. Különösen az ingmelleket kell levasalni".

33 A vasaló az 1910-es évekig a szabóvasra emlékeztetett. „Egy követ vagy vasat betettünk a masinába, aztán mikor már jó pirosra melegedett, akkor „kutaccsal" (piszka30. VARGA Marianna: Ipoly menti palóc falvak ingviselete. (Kézirat 107-108 pp.) Palóc népviselet, háztartási és lakástextilek. (Kézirat, Palóc monográfia.) Adatközlők: Маска Györgyné (sz. 1875) Balassagyarmat, Ballá Ignácné, Hegedűs Ilona (sz. 1900) örhalom. 31. K. CSILLÉRY Klára-MANGA János: Mángorló. MNL

III. 516. 32. Adatközlő: Tőzsér Györgyné (sz. 1912), Kazár. 33. Adatközlő: Varga Pálné, Dénes Mária (sz. 1897) Dejtár. 18 Az egri múzeum évkönyve 273