Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kisbán Eszter: „Köleskását hoztam, mégpedig cukrozva…” (A cukor bevezetése a parasztoknál Magyarországon)

Hetvenéves kalotaszentkirályi „násznagy" 1901-ben Bánffyhunyadon megjelent szertartáskönyve szerint „Három rendtál étel vala elégséges" (leves, „savanyú" étel, sült). De ezután a násznagy „felszólja" a vendégek kosarait, amit „fejekre tevének" mikor hozták, „kaláccsal, kürtőssel, pánkóval" tele. Végül az adai vőfélykönyvben (1905), ahol a lakoma önálló kásaétellel végződött, a lakodalmat kifőzök szintén nem küldenek az asztalra sült tésztát. Olyasmi csak az étkezést megelőző tréfás mulattatóban szerepel: „Túrós lepénnyel van egy nagy hambár tele, Van háromszáz tepsi jó zsíros derelye, Béles vagyon egy tíz vékás ládával, Hát még a tenger rétes mazsolával". Egy vőfélyszöveget idézhetek még cukorról, amelyet 1875-ben hely megjelölése nélkül kéziratból közöltek, csak a lakoma előtti mulattatót; ez szabály szerint tréfásan kever lehetségest és lehetetlent. Itt szerepel a cukor is: Tzukoral gyömbérei van teli a bogrács A hajdúnánásin kívül egyetlen vőfélykönyvet ismerünk, amely szól a mézről. Ez az 1826-os makói kéziratos gyűjtemény, amelyben a „Mézes" étel egy teljesen önálló beköszöntőt kapott: „Mézesről Mostani órába hogy a konyhán voltam Szakáts asszonyunkat vígságba indultam Ezen tál eledelt édességre hoztam Mert egy kalán mézet felette hordoztam." * * * Tekinthetjük-e a vőfélykönyvek szövegeit valós tanúságtételnek az ünnepi cukorhasználatról? Úgy gondolom, hogy igen, csak éppen nem korlátlanul. A legkorábbi ránk maradt szöveget, amely 1793 után a kását is, süteményt is cukorral tálaltatja, a kinyomtatás tudatában nyilván némi becsvággyal vetették papírra, akár felhasznált a szerző kéziratban - szájhagyományban régóta élő szövegeket, akár nem. Az időpont éppen a cukordivat nagy fellendülésének évtizede, s szerzőnk súlyt helyezett rá, hogy kiemelje, parasztlakodalomban is ott lehet ez a luxuscikk. A céhes mesterasztalok és a korai cukrozott fánk esetek nélkül is úgy kellene gondoljuk, esetenként valóban ott is volt. Ezt valószínűsíti, hogy a helyi használatra aktualizált szövegvariánsban (1839 Kecskemét, kása) benne maradt, illetve önálló új szövegben is szerepel cukor (1826 Makó, béles) nem sokkal később. Az a körülmény viszont, hogy a XIX. század derekán, sőt még a századfordulón is új és új szövegekkel is találkozunk, amelyek a cukrot még mindig külön kiemelik, azt jelzi, hogy a cukor az első világháborúig presztízs értékű maradt. A cukor szereplése a vőfélykönyvekben, nemcsak a nyomtatott, de a helyi használatú kéziratos, vagy éppen a gyűjtők által aktív használatból feljegyzett szövegek eseté256