Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kisbán Eszter: „Köleskását hoztam, mégpedig cukrozva…” (A cukor bevezetése a parasztoknál Magyarországon)

süteményt", szintén cukrosán, tálal. Szövegei a későbbi vőfélykönyvekben, nyomtatottakban és kéziratosokban egyaránt, igen gyakran visszatérnek. így szóltak: „Kása feladáskor. Köles kását hoztam még pedig tzúkrozva, Apró szőllővel van jól ki pallérozva. Megvan a' teteje pörtzözve zsírozva, Nem is kapta ezt meg a' tűznél a' kozma. Nem kell semmi erő ennek rágásához, Hanem tsak szellőtske a' megfuvásához, Az árrátul pedig semmit se féllyenek, Tsak bátran mindnyájan kelmétek egyenek. Tészta Süteményt mikor visz. Itt vagyon tésztából jó féle sütemény, Nints ebbe sem ánis, sem mustár, sem kömény, Porhanyó jó ízű, ez éppen nem kemény, A' ki illyennel él, nem bántja a' köszvény. Kivül belől megvan erősen tzúkrozva, Mint a' borbély legény bévan púderozva, Malozsa szőlővel bépárfümirozva, Nem kell néki kés is, megvan e' hámozva. Édes ez, valamint tsupádon a' szin méz, Mindjárt megkívánja az ember ha rá néz, Bátran lehet enni gyomornak nem nehéz, Fogjon hát rá villát most mindjárt minden kéz." Későbbi kiadások a négysoros versszakokat többnyire feltűnőbben elkülönítették.

59 Az édes kását beköszöntő szöveg kéziratos vőfélykönyvekben visszatér 1839 (Kecskemét), 1867 (Akasztó, Lak Pest m.), 1878 (Kunszentmiklós), 1890 (Kiskunhalas), 1898 (Lendva-vidék), és 1900-1920 között a Felsőőrségben, a cukrozva hely mindenütt változatlan. Kritikus az eredeti szöveg pörcözve, zsírozva ríme, két szempontból. Először az étel tekintetében: elképzelhető-e, hogy a tőpőrtővel megszórt zsíros kására még cukor is kerüljön? XVII-XVIII. századi receptek ismeretében ezt lehetségesnek kell tartanunk. Másodszor kritikus az eredeti szöveg szóhasználata, a pöre ugyanis dunántúli tájszó, a Duna-Tisza közén nem is érthető. Az 1839-es kecskeméti vőfélykönyv változtatott is rajta és így szól: borsóivá, zsírozva. Az 1890-es kiskunhalasi mézezve, cukrozva rímre cserélte, a többiek megtartották az eredeti szöveget. A Felsőőrségben a század elején nyilván nem kását, hanem finom stercet készítettek erre az alkalomra ennek megfelelően módosult a csonkítatlanul használt szöveg első sora öriszigeten:

60 59. Az alábbiakban kéziratos vőfélykönyvek néven foglalom össze azokat a szövegeket, amelyeket kéziratban ismerünk, kéziratból közöltek, illetve helyszíni használatból közöltek. Az egész csoportra vonatkozik, hogy - ellentétben a nyomtatott vőfélykönyvekkel - teljességre itt nem törekedtem. 60. Gaál Károly közöletlen gyűjtése, 1962. Átengedéséért ezúton mondok köszönetet. V. ö. GAÁL Károly 1978. 250