Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Balassa Iván: A Tokaj-hegyaljai aszú korai története
A XVIII. század elejéről származó két leírás bizonyítja, hogy a/óbort (Hauptwein) olyan szőlőből készítették, melyből az aszúszemeket nem szedték ki. Erre csak akkor került sor, amikor egy új különleges borfajtát az aszú szőlőbort a leszedett töppedt szemekből must vagy bor hozzáadásával állították elő. Ezt megelőzően megkülönböztetésre nem volt szükség, de amikor az aszú megjelenik, akkor attól az ugyancsak aszúszemeket tartalmazó főbort meg kellett különböztetni. A XVIII. század első éveiben már az eszencia is megjelenik, vagyis az aszúszemeket, márcsak jó áruk miatt is, eszenciának és aszúnak használták fel és a főbor csaknem teljesen eltűnt. A XIX. század elejétől kezdve az ízlés újra változott és különösen a lengyelek a főbort nagyobb mennyiségben keresték. Úgyhogy ennek neve már a lengyelből került át. A szamorodni, mely az 1820as években tűnik csak fel, olyan bor, melyben a fürtön lévő aszúszemek és a zöldek (egres) nedve egyaránt belekerül. Tehát főbor. Másfajta borok is feltűntek ugyan Tokaj-Hegyalján, de ezek különösebb jelentőséget sohasem értek el. Különösen az ürömmel főzött borokat emlegetik. Lőcse város elszámolásában 1625-ből olvasható: „Dieses Jahr hat die Stadt Leütsch aus ihren . . . Weinbergen. . . von Liszka 55 Kuffen Wein und ein wermuth tonne bekommen". 1628ban Erdőbényéről 18 nagy hordó bort és 1 átalag (Tonna) vermutot küldtek. 36 1726-ban a bécsi udvar abszint-bort (fehérürmös) szeretne Tokaj-Hegyaljáról beszerezni, ahol úgy tudják, hogy különleges füvek találhatók." Az aszúkészítés korának közvetett bizonyítékai sorában érdemes vizsgálóra venni Zemplén vármegye 1550-ből származó címerét. 38 1. Ferdinánd adta ki és rögzítette a kiváltságokat is. A szőlőfürtöt tartó angyalok a szőlő kiváló jóságát (uvae prestantiam), a kiváló bort jelentik, míg az aranymező azt példázza, hogy ennek fejében rengeteg aranyat hoznak ide, azok, akik a legfinomabb borokat meg akarják szerezni. 39 A címer, melyben a szőlő áll a központi helyen a XVI. század közepéhez kapcsolódik. 1837-ben megújították, de a szimbolikáját akkor is megőrizték. A szőlőművelés megjavítása érdekében 1550-1560 körül bevezették a háromszori kapálást, amit egyébként a római gazdasági írók is ajánlottak, ezzel kapcsolatban SZIRMAY Antal írja, hogy korábban „ . . . a felnőtt gizgazt, a második vagy harmadik kapálás elhagyásával kitépték vagy lesarlózták. A három kapálás sokat használt a termés érésének és az aszú nyerésének". 40 Sajnos nem tudjuk, hogy SZIRMAY milyen forrásokra támaszkodva köti a XVI. század közepéhez, de azt határozottan tudjuk, hogy a XVII. század első felében már büntették azokat, akik a harmadik kapálást elmulasztották. 41 Mindezek ismeretében GERECSÉNYI alábbi megállapítását esetleg pozitívabban lehet értékelni, mert a bornyerőtechnika javulására utal: „1561-ben ugyan szó van, hogy némely fürtöket külön taposnak és sajtolnak ki, de ez, nézetünk szerint, esetleg csak más szőlőfajta felbukkanásával, vagy szebb érettebb szőlőfürtök kiválogatásával függött össze". 42 36. HAIN Gáspár 1910. 1:174. 37. MGTSz. 9/1902/, 95. 38. Adalékok 5/1900/, 42. 39. Adalékok 23/1926/, 149. 40. SZIRMAY Antal 1798. Fordítását 1. Adalékok 10/1905, 105. 41. A kérdésről részletesebben 1. BALASSA Iván 1973. 5-6. 42. GERECSÉNYI László 1966. 474. 229
