Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Balassa Iván: A Tokaj-hegyaljai aszú korai története

minél jobb musttal, és annyira feltölteni, hogy a szemek elmerüljenek. Mikor a szemek tele itták magokat, és megtöltek musttal, hatodik nap kosárba kell rakni és sajtóval megnyomatni, s a malosát kivenni. Annakutánna a szemeket megtapodni, legújabb mustot adván hozzá, melly más ollyan szőlőből készült.. .".

I0 Ez a borkészítési technika a későbbiekben is megmaradt, amint az FÁBIÁN József egy XIX. század eleji megjegyzéséből világosan kiderül: „Vágynak bizonyos fajú borok, mellyeket nem lehet külömben készíteni, hanem ha meghagyja az ember töppedni a szőlőfejeket a tőkéken. így kell példánakokáért Rivesaltesben, és Cziprus szigeteiben a szőlőfejeket megtöppeszteni a tőkéken, minekelőtte leszednék azokat; így töppesztik meg azokat a szőlőfejeket is, a mellyekből a Tokai borok készíttetnek, és éppen így cselekszenek azoknak a külömb-külömbféle boroknak készíttésében is Olasz Országban, a mellyek csinált boroknak neveztetnek".

11 A továbbiakban olyan olasz és francia településeket említ, ahol a hegyaljaihoz hasonló, de a legtöbb esetben szalmán töppesztett ún. szalmabort készítettek. A római hagyományok a középkorban Itáliában tovább éltek és készítették a malozsabort. Ez nem volt ismeretlen a magyar királyok és főurak előtt sem. Ezt a kérdést HADROVICS László történeti-etimológiai szempontból egyaránt megvilágította. „Az Enciclopedia Italiana. . . a név eredetét úgy magyarázza, hogy a Lakonia keleti részén lévő, görög nevén Monemvasia ('egy feljáratú hely'), olasz nevén Malvasia sziget volt a Cikiadok és Kréta borkivitelének központja, s innen kapta a bor- és szőlőfajta a nevét". Mivel ez a kis sziget a középkorban velencei fennhatóság alá tartozott, ezért a malozsa elterjesztői a velencei kereskedők. 1358-ban Nagy Lajos és Velence békekötésében 30 hordó malvasia bor is szerepei, mely minden bizonnyal a király asztalára került. Ez a nagyszerű bor sokáig csak a főurak élvezetét szolgálta. 1450-ben azonban már Körmöcbánya városi kiadásai között is feltűnik neve; 1481-ben a szlavóniai vámszabályok között is megtalálható, bizonyítva hogy a nemesek alsóbb rétegei, sőt a városi polgárok is fogyaszthatták. „Mint magyar szó a malozsa először Szerémi György latin szövegében bukkanik fel. A Nándorfehérvár elestét 1521-ben megelőző török puhatolózások alkalmával egy bizonyos Balimbek nevű török találkozott Blaskó nándorfehérvári vicebánnal és együtt ettek-ittak 'et bonum liquorem bibebant de malosia. A szó olvasása itt valószínűleg még malozsia és nem malozsa, de hangalakja egyébként teljesen magyar. Ez az adat azonban arról is tanúskodik, hogy ezt a borfajtát, amely kezdetben nyilván csak királyok és előkelő urak asztalán szerepelt, a XVI. század elején már általánosabban ismerik. A magyarországi latin forrásokban továbbra is latinos alakban szerepel. így II. Lajos király 1525-ből fennmaradt számadáskönyvéből értesülünk, hogy a király asztalán gyakran szerepelt malozsa bor.. ."'

2 A magyarban viszonylag már korán szótározzák. 1533: Vinum creticum: Malmesey: Malosa; megtalálható SZIKSZAI FABRICIUS Balázs Nomenclaturájában is: 1590: (Vinum) Maluaticum, vinum, Cretense: Malosa.

13,

1544-1546: malosia (latin ablativusi alakként).

14 A Nádasdiak 1540-1550 közötti számadásaiban gyakran találkozunk vele, 1544: malosa szölö 1 font; eg pint malosat.

15 Ez utóbbi adatból is látszik, hogy 10. FÁBIÁN József 1819. 234-235. 11. FÁBIÁN József 1814. 43-44. 12. HADROVICS László 1965. 106-108. 13. BERRÁR Jolán-KÁROLYI Sándor 1984. 477-478. 14. TESZ 2:868. 15. KUMOROVICZ L. Bernát-M. KÁLLAI Erzsébet 1959. 1:38-39. 15 Az egri múzeum évkönyve