Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Balassa Iván: A Tokaj-hegyaljai aszú korai története

és még azt is hozzáteszi: „A fejedelemasszony, Sepsi Laczkó Máté és az Orémus szőlő emléke él tovább az aszúkészítés emlékével Hegyalja Borkultúrájának történetében."

6 A szerzők és írók egy másik csoportja egyszerűen csak az 1650. évet jelöli meg, a monda ismertetése nélkül, az aszú keletkezési évének. SZIRMA Y Antal, a Hegyalja kiváló ismerője és tudósa, azon az alapon írta a kezdés évének 1650-et, hogy öt évvel később már az országgyűlés intézkedik vele kapcsolatban.

7 Az Új Magyar Lexikon ezt állapítja meg: „Legértékesebb az aszú, melyet a 'borok királyának' is neveznek. Készítéséről a legrégibb adat 1655-ből való".

8 A külföldi, de főleg a német-osztrák irodalom is a XVII. század közepére teszi keletkezését és azt a Rákóczi-családhoz, elsősorban I. Rákóczi Györgyhöz kapcsolja. Általában kiemelik annak gyors elterjedését.

9 Arra is hivatkoznak a szerzők, hogy véletlen vezetett az új borfajtához. Egy alkalommal ugyanis a háború miatt a fejedelem udvarmestere novemberre-decemberre volt kénytelen a szüretet elhalasztani és ekkor akaratlanul nagyobb mennyiségű aszúszemhez jutott, melyet bornak dolgozott fel. Ettől kezdve mindig későn szüreteltek a jobbminőségű bor érdekében. Ezek után azt hiszem érdemes arra vállalkozni, hogy a közvetett és közvetlen adatok alapján megkíséreljem a leghíresebb borféleségünk - a tokaji aszú - legkorábbi történetének felvázolását. A XIV-XV. századtól kezdve, főleg Európa déli részében a gazdasági fellendülés a társadalom szerkezetét jelentősen befolyásolta. Különösen Itália városállamaiban kezdett kialakulni az a polgárság, mely az ipart, a földművelést, de különösen a kereskedelmet fellendítette, melynek eredményeként megindult a különböző művészeti ágak felvirágzása is. Ez előtt az osztály előtt példaként állott a római kor műveltsége. Amikor a könyvnyomtatás lehetővé tette az ókori írók, köztük a mezőgazdasággal foglalkozók, műveinek szélesebb körben való elterjesztését, azok rendkívül termékenyítőén hatottak. Ezek után az európai nemzetek mezőgazdasági szakirodalma nagyon sokat emlegeti a latin auctorokat, sok mindent átvettek tőlük. Ez nálunk Magyarországon hosszú ideig tartott és még a XIX. század első felében is sokat hivatkoznak rájuk. Magyarország a XV. század második felében, Mátyás király korában, sok vonatkozásban Európa élvonalához tartozott és szoros kapcsolatot tartott Itáliával, még annak déli részével is. A XVI. században a reformáció, igaz bizonyos mértékig más irányba, de folytatta a szellemi fellendülést. Bár ez a török háborúk miatt, az ország három részre szakadása következtében, kétségtelenül lelassult. Az ország egyes területei azonban, melyek többé vagy kevésbé a három rész közé kerültek, ha nem is zavartalanul, de tovább fejlődhettek. Tokaj-Hegyalj a a török portyázásoktól, sarcolásoktól nem volt ugyan mentes, a déli részét (Tokaj) rövidebb időre a törökök meg is szállották, mégis elsősorban, már csak a családi kapcsolatok révén is, inkább Erdélyhez húzott. Ezen a kistájon a gazdasági és szellemi fellendülés a XVII. században nagyjából 1660-ig jelentősnek mondható. Ekkor hatott vagy hathatott mintegy évszázadon át, elsősorban a Sárospataki Református Főiskola révén, a latin és benne a mezőgazdasági irodalom is. Köztudomású, hogy már a görögök is készítettek valami aszúhoz hasonló borféleséget. Ennek készítési módját a római szakírók részletesen ránk is hagyták. COLUMELLA, L. J. M. a leszedett szőlőfürtök további szárítását javasolja: „ ... mikor osztán megtöppednek, a szemeket le kell szedni, és hordóba vagy átalagba rakni, azután 6. SZABÓ-JILEK Jenő 1977. 23. 7. SZIRMAY Antal 1804. 32. 8. Új Magyar Lexikon 1962. 6:456. 9. PRICKLER, Herald 1963. 87. -WEINHOLD, Rudolf 1975. 116. 224