Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kapros Márta: Az őrhalmi menyecskefőkötő és készítője

A korábbi főkötőket illetően lényegesen kevesebb támpontunk van, mégis megkí­séreljük felvázolni az alakulás folyamatát. Legkorábbi emlékünk egy 1875-1880 körül készült darab. 37 Homlokpántja szélesebb, hátlapja magasabb az eddig ismertetetteknél. így a konty körül a fejből is többet elfedett. Ezáltal, s részben díszítése okán is, jobban hasonlít az Ipoly felsőbb szakasza mentén, s a Karancs vidéki falvakban viselt fokotok­hoz. 38 Még alig merevített, csak a homlokpántot bélelték egy réteg házivászonnal. Vi­szont már megvan a hátlapjának az a sajátos formája, amely az említett szomszédos vi­seletcsoportoktól az őrhalmiakét elkülöníti. Ezt a felül alig ívelt, alul összetartó körvo­nalat nem annyira a szabással érték el, hanem azzal, hogy a hátlap közepét keresztben egysorosán enyhén beráncolták, s alul, a korcba fűzött pertlivel jobban összehúzták. Csüngője egy világospiros jacquard-szalag, amit a későbbiekhez hasonlóan, kötés nél­kül alakítottak csokorrá. Bár ez a csokor még jóval kisebb, s szárai nem érhettek hátkö­zépnél lejjebb. 39 A főkötő díszítésében, amely teljesen beborítja a gyolcs homlokpán­tot, elsőrendű szerepe a tarka (sárga, piros, kék, kékeslila, zöld) selyemszalagoknak van, amelyeket változatos módon hajtogatva, ráncolva, zömében ugyancsak textilcsí­kokhoz férceken varrtak fel. Egy szélesebb piros szalagból formázott, gyöngyökkel cif­rázott sor képezi ez utóbbiaknak mintegy a szimmetriatengelyét. A szalagdíszek között már ott az ezüst rojt, de 23 sorból mindössze 4 ilyen. S szintén fodorszerűen alkalmaztak két sor, másfél cm széles ezüstcsipkét. Két szalagdísz tetejébe nagyobb szemű gyöngyö­ket varrtak végig. Művirág nincs a főkötőn. A hátlap, amely két függőlegesen össze­varrt, kék alapú jacquard-szalagból van, teljesen díszítetlen. A hátsó szalagcsokor szé­léhez körben keskeny ezüstcsipke szegélyt varrtak, lelógó szárai végén keresztben még egy keskeny göndörrojt csík fut. - Az emlékezetből erre az időszakra vonatkozólag csak töredékes adataink vannak. Ezek megerősítik, hogy a lecsüngő szalagból, mégpedig „piros falú (alapszínű) helykötőből" volt, s a főkötő díszítésében a szalagok szerepe alapvető. Legidősebb informátorunk (sz. 1887.) jól emlékszik korán elhunyt édesanyja főkötőjére, mert ebben ravatalozták fel 1900-ban. Elbeszéléséből további új adat, hogy az 1870-es években készült főkötőn a homlokpánt közepére egy sor piros és zöld szala­gokból alakított, virágformájú „kis kerek búkor" volt felvarrva. Ebben talán a későbbi művirágdíszítés előképét sejthetjük. A következő fennmaradt főkötő 1904-ben készült. 40 Tulajdonképpeni főkötőrésze már arányosan kisebb, alig takarhatott többet a kontynál. Fokozódott a merevítés: a hátlap - amely immár inkább szabása révén keskenyedik a tarkó irányába - kétrétegű sifon, belül hevenyészve összehajtogatott papírt is férceltek hozzá. A homlokpánt szim­metrikus díszítésében még mindig jelentős szerep jut a tarka (fehér, sárga, piros) szala­gokból hajtogatott, ráncolt sordíszeknek, de megszaporodott köztük az ezüst rojt, több a gyöngyözés (az ezüst mellett arany és liláspiros színből). És már a homlokpánt kö­zepén bokréta fut körbe: középen egy nagyobb művirág, a többi kis nefelejcs, a meny­asszonyi koszorúkból ismerős viaszvirág; köztük felismerhetetlenségig összekuszáló­dott (karácsonyfadíszhez hasonló) ezüstszálak. A hátlapot is beborítja a díszítés. Már megvan az ezüstcsipke rátét, körülötte maguk készítette sorok színes (sárga, piros, kék, ciklámen színű, zöld) szalagok hajtogatásából, többszínű gyöngyhímzéssel kialakított háromszögekből, zegzug vonalból. Csüngője egyrétegű fehér gyoícs, immár 3,5 cm szé­37. Néprajzi Múzeum textilgyűjteménye: 138.399. ltsz. Gyűjtő: BAKÓ Ferenc. 38. Vö. FARKAS Pál idézett leírását a széles körben elterjedtnek tartott „tarajos" főkötőről. 39. A csokor felső, dupla ágaiba egy-egy összesodort papírcsíkot dugtak, bár elképzelhető ennek másodlagossága is. 40. Néprajzi Múzeum textilgyűjteménye: 138.398. ltsz. Gyűjtő: BAKÓ Ferenc. 212

Next

/
Thumbnails
Contents