Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kapros Márta: Az őrhalmi menyecskefőkötő és készítője

kafolyamattal adta meg tulajdonképpeni formáj át a főkötőnek. A gyöngyözés befejezéseként a homlokpánt fül felé eső keskeny oldalaira - ahol a sorok végződnek - felkerült afüli: 3-4, kis fényesgyöngy füzér, egy pontba beolt ve. A két gyöngyös díszítménysáv közé, a homlokpánt közepére került a bokréta. A művirágokat előzőleg szimmetrikusan elrendezte Viktor. A kisebb elemeket a nagyobb virágok száraival egybedrótozta. A spirál rezgőből többszirmú virágra emlékeztető alakot formázott, s а fehér-orgona ágak bimbós végéhez erősítette cérnával. Majd az így előkészített csokrocskákat a középsővel indulva, felvarrta a főkötő bal, azután jobb oldalára, átöltvén a többrétegű alapon. Hogy milyen lett a bokréta, azt a főkötővarró ízlése mellett meghatározta, hogy mennyi, illetve milyen virágok álltak rendelkezésre. Amikor már így készen volt a kontyot fedő rész, hozzávarrta a tarkóra az összehúzó korcot. A lecsüngő közben külön készült. Szabását tekintve egy 130-140 cm hosszú, 15-20 cm szélességű csík volt. A csüngő általában kétrétegű: a felső sifon alá került a bíborvászon. Volt, aki még egy vékony selyemfélét is vett legfölülre. Utóbbi esetben a készítő a két felső réteggel dolgozott együtt, s a már megformált szalagcsokor leeresztett végeihez fércelte hozzá utólag az aláhajtott szélű bíborvászon bélést. Tehát a két anyagréteg széleit befelé hajtva összeillesztették, és a rézcsipke borítás ráf ércelésével egyúttal összevarrták, eldolgozták. A rézcsipke cakkos oldala került kívülre, s kissé túlnyúlt az alapon. E csipke mellé egy újabb ezüstcsipke sort varrtak fel, cakkos végével ugyancsak kifelé. A külső csipke általában szélesebb (5,5 cm), a másik keskenyebb (3,5 cm). De készíthették az egészet csak a 3,5 cm szélesből. A két oldal csipkéinek találkozásához középre egy sor villuskáX varrtak. Amennyiben csak keskeny rézcsipkéi használtak a borításhoz, két villuskasor közé további készen vett díszcsíko(ka)t varrtak. A hosszában szimmetrikusan futó díszítményeket a csüngő végein keresztbe fölvarrt cifrák zárták le. Ezek közül elmaradhatatlan volt az immár selyemszalagból formázott csüvisk. Az ebből felvarrt sorok száma változó. Legszélre pedig ezüst rojt vagy ördöglakat, illetve mindkettő került. A rojt úgy volt szép sűrű, ha többsorosan varrták egymásra. E két legjellemzőbb díszítmény mellett felvarrták még a „maradékot": lúdgéga csövisket, készen vett díszcsíkokat. A rézcsipke külső szélei le varrásának kivételével a díszítményeket a lecsüngőnek csak a felső anyagrétegéhez öltötték hozzá. A csüngőnek elkészített csíkból azután szalagcsokrot formáztak. Vastagsága nem tette lehetővé, hogy ténylegesen megkössék: „nem lett vóna szép kifekvési neki". A bélésével maga felé fordított textildarab végeit a főkötővarró - ügyelve, hogy a lecsüngő szárai egyforma hosszúak legyenek - a kívánt csokor mérete szerint áthajtotta egymáson. Ahol a szalagcsokor kötéscsomója lett volna, egy vékony pertlivel függőleges irányban összehúzta a három egymáson fekvő réteget, hátul megkötve csomóra. Ezt követően alulról egy-egy hajtás leöltésével, a csokorrészt „ügyesre" formázták, mintha valóban meg lenne kötve. A csüngőrQ kerülő virágcsokrot külön összeállította a főkötővarró. Kialakult formája az volt, hogy a nagy virágokból két sorban egymás mellé igazított harmat-hármat, legalul középre pedig egyet. A kisebb virágféléket ötletszerűen rendezte el. Az egészet dróttal egybefogta, majd ráfektette a főkötődarabra úgy, hogy a szalagcsokor két felső, dupla ága között a szárakat átvezette a visszájára, s ott egy-két öltéssel rögzítette. Végül hozzávarrta a csüngőX a hátlaphoz. Ha kérték, ilyenkor tette még rá a szállítói. így nevezték a lecsüngő fölött szabadon lógó, fényesgyöngyből, ritkábban zabgyöngyhői (ezüst színű, tömör, vágott, hosszúkás üveggyöngy) készült füzért. Ez lehetett „egysoros" vagy „dupla". Első esetben egy gyöngysort a lecsüngő bokrétája fölött rögzítettek, s a virág két oldalán vezetett füzér alul lazán keretezte a virágcsokrot. Másik - egyébként általánosabb - változat, hogy egy hosszabb füzért duplán véve, közepét rögzítették a bokréta fölött vagy a virágok között, két végét pedig a le14 Az egri múzeum évkönyve 209 /