Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kapros Márta: Az őrhalmi menyecskefőkötő és készítője

A legidősebbek emlegetik a szécsényi Roth nevű kereskedőt is,

21 az első világháborút követően azonban szinte kivétel nélkül mindenki a balassagyarmati „Kalmárnénál" szerezte be a főkötő hozzávalóit.

22 Kalmár Mór főutcán lévő, rőfös és divatáru üzlete

23 a város jelentősebb kereskedései közé tartozott a két világháború között.

24 Fő profilja okán „parasztboltnak", „parasztüzletnek" nevezték. A kiszolgálást irányító Kalmárné alaposan ismerte a vevőkör igényeit, tudta, melyik faluban milyen anyagokat, kendőket stb. viselnek, milyen díszítményeket kedvelnek, s az egyes viseletdarabokhoz miből mennyi kell.

25 De segédnőitől is megkövetelte, hogy mielőbb sajátítsák el ezen ismereteket. A bolt rövidáru részlegének jelentősége mellett szól, hogy azt a 30-as években a tulajdonos lánya vezette. Azonban ha a kasszát kezelő Kalmárné valamelyik ismerős főkötő varrót meglátta, lehetőleg maga szolgálta ki. Igyekezett jó üzleti kapcsolatot fenntartani velük. Főkötővarrónk visszaemlékezése szerint: „Kérdezte sokszor: »No, Viktor, mit adjak a számlájukra?« (Mármint az adott vásárló számlájára, ami a főkötővarróé maradt volna.) De nekem nem kellett. Nekem egy gyöngyszem se maradt. Én nem kívántam el a szeginyebbét!". Azt viszont természetesnek tartotta, hogy a kereskedőtől időnként elfogadjon egy-egy ruháravalót, kendőt vagy más árut a lányai kelengyéjéhez: „Megmondtam neki, azoké nem kell! De maga adhat, ha akar!" őrhalomban tudni vélik, hogy amikor Kántor Panni, az egyik korábbi főkötővarró férje összeütközésbe került a törvénnyel, „Kalmárné az ura révin elintézte neki". A főkötővarrók pedig természetesen vitték, küldték a vásárlókat.

26 A továbbiakban nézzük meg, hogy mi kellett a 30-as években egy átlagos őrhalmi főkötőhöz. Sifon: sifon. - 1,5 m. Bíborvászon: laza szövésű (gézhez hasonló), keményített bélésféleség; szimpla széles, -lm. Rézcsipke—ezüstcsipke:

21 ezüst színű fémszálakból előállított szegőcsipke, amelyet nagyobb, ugyancsak ezüst színű fiitterek, karikák tettek díszesebbé. Leginkább használatos szélességek időszakunkban: 5,5 cm, 3,5 cm. - Attól függően, hogy két- vagy négysoros rátétet akartak belőle, 3,5 vagy 6,5 m. 22. Elhatároztam, hogy megkísérlem néprajzi módszerekkel felderíteni a beszerzés másik, kereskedői oldalát is. Sajnos az adott üzletben dolgozók mind áldozatul estek a zsidóüldözésnek, vagy nem élnek Magyarországon. Kivétel Lombos Márton, Balassagyarmat későbbi tanácselnöke, aki készséggel segítségemre volt. ő 1934 és 1939 között állt Kalmárék alkalmazásában. Az 1929-ben létesített ún. úri osztályt vezette. Gyakran adódott azonban, hogy a „parasztrészlegen" is be kellett segítenie, továbbá egyik húga, valamint akkori felesége éppen a számunkra érdekes rövidáru osztályon volt segédnő. A bolttal, eladással kapcsolatos adatok nagyobbrészt tőle származnak. Segítségét ezúton is köszönöm. 23. Iparengedélyének kelte 1902. (Nógrád Megyei Levéltár V-83/65 D Iparlajstrom 1884-1941. 1902/21. 13.). A bolt azonban előzőleg is létezett: Kalmár Mórné sz. Lőwinger Adél apja volt a cégtulajdonos. 24. A tulajdonos a város virilistái között szerepelt (BALOGH Sándor 1977. 574.). 25. Alapállására mi sem jellemzőbb, mint hogy szlovákul is megtanult valamennyire a környező telepes falvakból jövő vásárlók kedvéért. 26. Egyesek emlékezetében ez úgy maradt meg: „Bíró Viktor vezette be", hogy Kalmárnéhoz járjanak a hozzávalókat megvenni. 27. Visszaemlékezés szerint a bolti alkalmazottak ugyanezeket a kifejezéseket, vagy alig eltérő terminológia-változataikat használták maguk között a díszekre. Hogy a hivatalos rendeléskor milyen megnevezésük volt, azt sajnos eddig még nem sikerült tisztázni. 205