Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kapros Márta: Az őrhalmi menyecskefőkötő és készítője

azért nevezik, mert félkör alakú fedelét számtalan apró ráncba szedett pánt (taraj) borítja, s czifraságaival úgy áll a fejen, mint a kakastaréj".

6 MALONYAY Hugyagról szólván, a kikötött menyecskekendőt a „fejkötő" egyik típusaként mutatja be, másik típus - a hivatkozott illusztrációk szerint - az általunk vizsgált kéregfőkötő. őrhalomból is a kikötött kendőt részletezi, csak utal rá, hogy van „ékes főkötő"-jük is. A képanyagban azonban látunk az utóbbiról példát.

7 FÉL Edit részletesen bemutatja az őrhalmi, kendő alá viselt puhafőkötőt,

8 több helyütt kitér a kikötött kendőnek állandó forma irányába haladó megmerevedésére,

9 a fiatalasszonyok kéregfőkötőjéről azonban sehol nem tesz említést. VARGA Marianna ugyancsak a kendőkötés megmerevedését emeli ki. Bár utal rá, hogy e falvakban a menyecskéknek „nagyfékető"-jük is van, amit örhalomban az 50-es években nagy ünnepeken még viseltek.

10 FLÓRIÁN Mária a lexikon terjedelem adta lehetőségein belül érinti mindkét fejviseleti formát, summázva lényegét. Számunkra érdekes részlet: „ ... az új asszonyok művirágos, selyemszalagos újmenyecske főkötőt viseltek".

11 A főkötő készítésének módjáról, a főkötővarrókról e viseletcsoportra vonatkozólag publikált adat nincs. Kétségtelenül megalapozott FÉL Editnek azon, többek által is idézett megállapítása, hogy az őrhalmi asszonyok fej viselete viszonylag egyszerű. Elég csak a közvetlen környék gyakorlatával összevetni.

12 Jelen feldolgozás mellett szólt azonban, hogy még mód nyílt adatfelvételre őrhalom azon főkötő varrój ával, aki az 1920-as évektől a „kivetkőzésig" készítette e viseletdarabot nemcsak az adott község, de az egész falucsoport menyecskéi számára. így kedvező lehetőség kínálkozott rá, hogy a főkötőkészítés gyakorlatába, a főkötővarró specialista tevékenységébe közvetlenebbül beleláthassunk.

13 Bertók bíró Viktória, akit a faluban csak Bíró Viktorként emlegetnek, s a továbbiakban magam is ehhez alkalmazkodom, 1898-ban született tekintélyes „jobbágy" családból.

14 Szüleinek 20 hold körül volt a birtoka, édesapja közel két évtizeden át a község bírói tisztét is ellátta. Három leánygyermekük élte meg a felnőtt kort, Viktor volt a legfiatalabb. Édesanyjának (sz. 1864.) ügyes keze volt, s a lányok mellett alkalma nyílt varráskészségét fejleszteni. Vállalt munkát rokonoknak, szomszédoknak is. A családi hagyomány szerint főkötőt ugyancsak tudott készíteni, de a faluban ma már nem tartják számon a „jelesebb" főkötővarrók között. A középső leányt, Erzsébetet (sz. 1895.) viszont igen. Viktor részben tőle, részben még édesanyjuktól tanulta meg a főkötőkészítést. Alig volt hatéves, amikor már őt is odaültették az asztalhoz apróbb részfeladatokat 6. FARKAS Pál 1911. 147., 150., 159. 7. MALONYAY Dezső 1922. 99-100., 101., 109., 115., 123., 144., IX. tábla. 8. FÉL Edit 1938a. 244-245. 9. FÉL Edit 1952. 25., 1962. 30. 10. VARGA Marianna 1977. 200., 206., 1982. 59-61. 11. FLÓRIÁN Mária 1981. 131. 12. Pl. utalhatunk Érsekvadkerten egy asszony ruhakészletén belül az alkalom szerint váltogatott, színeiben elütő, 4-6 darabból álló főkötő-kollekcióra. Vagy a Karancs vidékiek formailag alapvetően különböző, tarajos (nagyünnepi) és slingelt (farkas, pillangós stb.; közvasárnapra való) főkötőire, amin belül színek, díszítés szerint további változatok voltak. Pilinyben élő főkötővarrójukhoz nagy körzetből jártak a megrendelők. De említhetnénk a rimóci viseletcsoportot is, ahol még ma is hordanak főkötőt. 13. Adataimat részben az 1970-es évek elején jegyeztem le archiválás céljából. Módszeres kiegészítésükre 1986-ban került sor. 14. Az Ipoly-völgy falvai, köztük őrhalom, rétegződéséről, а jobbágy (= módos gazda) terminológiáról további irodalommal ld. KAPROS Márta 1986. 64-67. 202