Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Kapros Márta: Az őrhalmi menyecskefőkötő és készítője

Kapros Márta AZ ŐRHALMI MENYECSKEFŐKÖTŐ ÉS KÉSZÍTŐJE őrhalom Balassagyarmattól keletre, az Ipoly folyó bal partján fekszik. Lakóit a néprajzi közvélemény egybehangzóan a palócokhoz sorolja. A község a keletről határos Hugyaggal, valamint a folyó túloldalán lévő Ipolyvarbóval (Vrbovka, Csehszlovákia) alkotott egy kistáji csoportot.

1 E községek gazdálkodásában a fuvarozás, kupeckedés, majd különösen a múlt század utolsó harmadától a kapáskultúrák előtérbe kerülése, e termeivényekkei való kereskedés meghatározó jelentőségű.

2 Mindez különböző áttételeken keresztül befolyásolta viseletük, elsősorban a női viselet alakulását. A jobbára őrhalom nevével jelzett viselet, amely a másik két községgel lényegében azonos, főleg a Gyöngyösbokréta mozgalom kapcsán országosan ismertté vált. A korabeli újságok, propaganda kiadványok gyakran közlik ünneplőbe öltözött őrhalmi menyecskék fotóit.

3 Összefoglaló népművészeti, népviseleti munkákban, tudomány-népszerűsítő kiadványokban máig gyakran találunk illusztrációt, említést vagy rövid leírást Őrhalom-Hugyag viseletéről, mint a felföldi, avagy palóc viselet egyik jellegzetes alcsoportjáról.

4 Ezen utalások nagyobbrészt FÉL Edit lényegretörő összegzésein alapulnak, amelyekben a szerző valóban a kistáji karaktert ragadja meg, illetve e viselet fejlődési sajátosságaira utal.

5 Hasonló mondható el a Néprajzi Lexikon őrhalmi viselet szócikkéről, amely FLÓRIÁN Mária munkája. Az új menyecskék főkötőjéről azonban kevés útbaigazítást kapunk. Általában a falucsoport női fej viseletéből inkább a sajátosan megformált, kikötött menyecskekendő keltette fel az érdeklődést. Ezt ismerteti viszonylag részletesen a BORÓVSZKY-féle monográfiában FARKAS Pál. Illusztrációi között azonban szerepel egy, hugyagi menyecskéket egyértelműen merevített, kontyfőkötőben ábrázoló felvétel, s a képaláírás szerint „csárdás- vagy ludányi fékető" van rajtuk. A szövegben megadja a „templomba való ludányi csárdás vagy tarajos fékető"-nek, mint a nógrádi menyecskefőkötők fő típusának leírását: „.... csak a kontyot takarja be, s hátul két széles aranypántlika lóg le róla. Tarajosnak vagy tarazsnak 1. E falvak összetartozását motiváló tényezőket, a csoporton belüli központi szerep változásait történeti összefüggéseiben részletesen bemutatja: BAKÓ Ferenc 1977. 96-100. 2. Ld. FÉL Edit 1938. 83-84.; BAKÓ Ferenc 1977. 97., 99.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982. 377-378.; ZÓLYOMI József 1984. 269-271., 291-292. 3. PAULINI Béla 1937. 34.; SZENTIVÁNI Gábor é. n. 127. 4. Magyar népi díszítőművészet 26. ; FÉL Edit-HOFER Tamás-CSILLÉRY Klára, K. 1969.124. kép; HOFER Tamás-FÉL Edit 1975. 293. kép; VARGA Marianna é. n. 8., 1977. 200., 206., 1982. 59., 60., 61., továbbá egy számozatlan színes tábla; BALASSA Iván-ORTUTAY Gyula 1979. 327.; FLÓRIÁN Mária 1980. 44-45.; DOMANOVSZKY György 1981.

1. 138-139., II. 109-110. 5. FÉL Edit 1952. 24-25., 1962. 22., 30. 201