Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Hoffmann Tamás: A családi tűzhely

Hoffmann Tamás A CSALÁDITŰZHELY Az otthon és a tűzhely rokon értelmű fogalom mindenütt Európában. Mivel a klíma (eltekintve a déli övezetet) majdnem az év kétharmad részében megkívánja az állandó fűtést is, a tűz nemcsak az élelem elkészítésére való, meleget is ad. A legegyszerűbb megoldás, ha a talajszinten raknak tüzet. A prehistorikus Európában majdnem mindenki így cselekedett. Előfordult, hogy gödröt ástak, amit néhol, ha állandóan használtak, kövekkel is béleltek. A tűzgödör tartósította a hőt, jóval nagyobb hőkoncentrációt eredményezett és meglehet, hogy éppen ez adta a kemence, majd a kályha ötletét. Erre elsősorban a lakóépületekben volt szükségük, a szabadban rakott tűz, még ha helye többé-kevésbé állandósult is, aligha vált a fűtéstechnika tökéletesedése kiindulópontjának. A lakóépületekben rakott tűz azonban nemcsak meleget adott, de gyakorta vált okává katasztrófáknak is. Másrészt a földbe mélyített tűzgödörben vagy a talajszinten rakott tüzet mindig táplálni kellett, hiszen a tűzgyújtás meglehetősen körülményes művelet volt, a tűz ápolása tehát állandó munka, ami sok fáradozással járt. Alkalmasint ezért emelték a tűzpadot, vagyis tapasztottak sárból vagy raktak kőből egy hasáb alakú építményt, amelyen tüzet rakhattak és azt könnyűszerrel táplálták. Itt sokat javult az égés oxigénellátása is. Ennek a meglehetősen egyszerű találmánynak mégis nagyon kései a keletkezés-története, minthogy elterjedése egybeesik a füst elvezetésének technikai megoldásaival, tulajdonképpen a középkori várakban és polgárházakban bevált készségek jutottak a vidéknek is osztályrészül, az európai lakosság zöme csak fél évezreddel ezelőtt kezdte megtapasztalni előnyeit. A régészeti feltárásokból azt tudjuk meg, hogy még olyan területeken is, ahol az emberemlékezet és közvetlen megfigyelés szolgáltatta információk szerint kályhákkal fűtöttek és magas tűzpadkán főztek, így pl. Svájcban, a korai középkori várak, kolostorok és polgárházak egyes helyiségeit a talajszinten rakott tűzzel melegítették fel, a tüzet a földbe ásott kövekre rakták vagy agyagból tapasztott padozatra. A tüzeléstechnika terén számottevő változások csak a XII-XIII. századot követően tapasztalhatók, a tűzhely ekkor válik tűzpadkává. A régebbi tüzelésmódot csak marginális társadalmi helyzetekben élő emberek otthonában fedezték fel etnográfusok. így volt ez az alp kunyhóiban is.

1 A külterületi népesség csaknem mindenütt megőrizte a legkezdetlegesebb tüzelőberendezéseket. Halászok, pásztorok, erdei famunkások stb. úgyszólván sehol sem építettek tűzpadot kúpos vagy gúla alakú kunyhóikban. A veremházakban is eltekintettek a tűzpad építésétől. 1. ERIXON, 1947: 143. skk.; CROSSLEY, 1951: 18.; HABERLANDT, 1953: 46-47.; TALVE, I960.; BEDAL, 1970: 292-96.; WEST, 1976. KAISER, 1980: 41. skk.; TAUBER, 1980: passim 2* L9