Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Paládi-Kovács Attila: Népi mészégetés a Gömör-Tornai karsztvidéken

a gyár azzal fizette munkásait. A vasat azonban tovább kellett szállítani az Alföldre, hogy terményt kapjanak érte. A kecsői (Keöovo), hosszúszói (Dlhá Ves) mészégetők nem szekereztek a mésszel, mint az aggtelekiek. Mindig előre eladták az árut. Addig be sem gyújtották a kemencét, amíg nem volt kész helye a mésznek. Már az 1920-as években is előrendelésre dolgoz­tak, s a vevőnek, ha nagyobb tételt vásárolt, árengedményt adtak. Nem foglalkoztak a mész szállításával sem. A vevő maga ment el fuvarosaival a mészkemencékhez és maga gondoskodott a szállításról. A kecsői, csoltói/?arrf/:nak többnyire volt egy-egy tagja, ún. faktora, akinek a mészárulás volt a dolga. A faktor vonaton, kerékpáron, s ha kellett, gyalog járta a vidéket, kereste a vevőt a mész számára. 33 BAKÓ Ferenc a mészkereskedelem két fő módozatát különítette el: a) a mészége­tők közvetlenül a fogyasztónak adják el a meszet; b) viszonteladók útján értékesítik. Ez utóbbinak az alábbi változatait írta le: 1. kereskedők, vállalatok; 2. kofák;3. fuvarosok; 4. gyalogosan batyuzó asszonyok. 34 VIGA Gyula további részleteket derített ki a bükki szlovák mészárusok típusairól, különösen a batyuzó, málházó, szamaras szegények mészkereskedéséről. 35 Gömörben a batyuzó és szamaras - málházó mészárusításról nem szóltak az adatközlők. A lómálházás gömöri, tornai hagyományainak ismeretében azonban joggal tehető fel, hogy egyes útvonalakon, a Szepesbe vezető szakadékvölgye­ken és hágókon át meszet is szállítottak málhás lovakon és ún. lóhátikosarakban a ko­rábbi századok folyamán. 36 A lovas és ökrös fogatokkal a mészárusítás fő szezonjaiban jártak. Húsvét előtt ál­talában kétszer fordultak. Nyáron építkezésekhez vittek meszet, ha volt megrendelő. Szeptember-október folyamán ismét tettek 4-5 fuvart. Mindenszentek napja (novem­ber 1.) után már nem jártak a meszes kocsik. Évente összesen 6-8 fuvart tettek. A kétlo­vas szekerek általában 10-12 mázsa mésszel indultak útnak. Meszeléshez kézi mérleggel (mincér), kilóra mérték a meszet, vagy vitték a vékát, félvékát és azzal mérték ki. 37 Munkaszervezet és életmód Az állandó lakóhelyüktől távoli határokban munkát vállaló gömöri mészégetők az egész szezonban kint éltek a kemencék mellett az erdőben. Például a kecsőiek a pelsőci Nagyhegyen 1929-ben ideiglenes házat építettek maguknak terméskőből, lapos mész­kőből. A „ház" végébe még istállót is emeltek a lovaik számára. A „ház" egyetlen helyi­ségből állt. Sarkában rakott parhelt volt, ami fűtésre és főzésre szolgált. A falak mentén helyezték el a fekvőhelyeket а parti öt tagja számára. Földbe vert ágas cövekekre fektet­ték a hosszú- és keresztrudakat. Erre az alkotmányra harasztot szórtak és szalmazsákot is elhelyeztek rajta. A közeli falvakból - Bisztra, Gencs - felfogadott szlovák napszámo­sok naponta hazamentek aludni. A kecsői, csoltói, hosszúszói magyar mészégetők nem tudtak hazajárni. Pelsőci tanyájukon töltötték az egész nyarat. Hetente vagy kéthetente egyszer tudták meglátogatni a családjukat. Aparhelten rendszeresen főztek maguknak. 33. Garai Béla (szül. Kecsőn 1908-ban) mészégető közlése 1978-ban. 34. BAKÓ Ferenc 1951. 325. 35. VIGA Gyula 1980. 254-255. 36. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1973. 549-553. 37. Hasonló volt ehhez a bükki szlovák mészégetők és debrődiek berendezkedése. Utóbbiak a mésszel faluzva földjük művelését is elhanyagolták időnként. Vö. GÖRCSÖS Mihály 1979. 107. ; VIGA Gyula 1980. 254. 196

Next

/
Thumbnails
Contents