Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

K. Csilléry Klára: A fa tulajdonságaira vonatkozó ismeretek a mátraalmási (szuhahutai) faszerszámkészítőknél

A ledöntött fa vastagabbik vége a nagy vége, levágva: első tőke vagy tűké, illetve töve (prví ~ prfsí klát —kúsek ~ sakas), a vékonyabb а feje (hlava). Ha feldarabolják a fát, a meghatározatlan célú, nagyobb szakaszok neve megint csak rönk, de már a készítendő szerszám nagyságára leszabott darabok neve tőke vagy tűké, esetleg egész szakasz, egész tőke vagy tűké (klát, klátek, celí klát, sakas, kúsek). Ha ezt hosszában kettőbe hasítják (2. kép), félszakasz vagy félfa, féfa (polovic) a neve, s ha ezt ismét félbe vágják, annak neve negyed vagy negyedrész fa, negyedfa, negyedes szakasz, fertály (stvrf). A félszakasznál kisebb, pontosan meg nem határozott nagyságú fa neve darab fa (kúsek, kus drevo),ez lehet negyedrész is. A legkisebb, sugaras hasítással tovább már nem osztandó darab a deszka (doska). 2. kép. A rönkből nyert darabok: 1. tőke (klát), 2. félfa (polovic), 3. negyedfa (stvrf), 4. darab fa (kúsek), 5. deszka (doska). A hutások a fa háromféle metszetét (3. kép) a következőképp tartották számon. A fát lehet kérészbe vágni, az így keletkezett metszet neve: vége (koncé). Lehet a fát sugarasan, deszkára hasítani (na desku), ezt a metszetet színinek (sín) nevezték, de mondták rostás részinek is. Az érintős metszetet úgy nyerték, hogy a fát packáxa hasították (napodblan), a metszet neve: packa (podblan). A fa keresztmetszetét nézve, a szuhahutai faeszközkészítők a következő részeket különböztették meg: a kéreg vagy haj (kúra, Supka) - ha lágy, akkor csak haj (liko) -, az ezen belőli farész а fehérje vagy fehér rész (slanina, bilmo ~ belmo) s legbelül a bélrész, a vőgye (strezen). A fehérjénél is megkülönböztetik a hajfelülvaló vagy hajátul levő (otkúri) fát és a vőgyitül valót.

4 Gesztfáknál mindez annyiban módosul, hogy bár a sziács neve fehérje, a geszté viszont pirossá (cervení). A vőgye legközepe, a küllős közepe csak szlovákul visel külön elnevezést: dúsa. „Magyarul egy szóra esik: vőgye". A fa rostjait általában szálának mondták (letá, sál), a gyűjtés idején a fiatalabbak az erdészeti műnyelv hatására rostnak is. A különböző metszeteken látható vonalas rajzolatokat síknak (sík) nevezték, a húrmetszeten megmutatkozó hiperbola alakú rajzolatokat rózsának (ruza). 4. Az eredeti dolgozatba utólag beiktatott pótlások némelyikénél, miként ebben az esetben is, a szlovák megfelelőnek a felgyütésére nem került sor. 175