Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)

Petercsák Tivadar: Egy gazdasági közösség a XX. század első felében. (A felsőtárkányi „volt úrbéres gazdaközönség”.)

A közbirtokosság kőbányájából a közbirtokosság területén meszet égetőktől rendszeres használati díjat szedtek be és a kő árát is megfizettették. A mészégetők kötelesek voltak minden kemencét előre bejelenteni az elnöknek, és 1922-ben kemencénként 400 korona haszonbért fizetni. 1925-ben használati díj fejében a kiégett mészből 30-50 mázsáért 50 kg, 50-75 mázsáért 70 kg, azon felül 100 kg mész árát tartoztak befizetni. 1942től kemencénként 10 pengő haszonbért, a mészkőért pedig kemencénként 8 pengőt követelt a közbirtokosság a mészégetőktől. A kemence minden év végén a közbirtokosság tulajdonába megy vissza, és azt a következő évben nem köteles a birtokosság ugyanannak az égetőnek juttatni. 1945-ben már három mázsa mész árát kérték a mészgödrök használatáért és ugyanennyit egy-egy kemence kőért. A mészkemencék ellenőrzése a kisbíró, illetve a pusztagazdák feladata volt. A rendelkezésre álló közgyűlési jegyzőkönyvek nem nyújtanak elegendő adatot a közbirtokosság gazdálkodásának részletes elemzésére. Az 1930-as évektől közlik ugyan az előző évi számadást és a következő évi költségelőirányzatot, de azt nem részletezik. Az 1933. évi számadás szerint 1986 P 67 fillér bevétellel és 1975 P 26 fillér kiadással gazdálkodtak. Ekkor 11 P 41 fillér, 1934-ben 32 P 55 fillér maradvány volt. Gyakrabban előfordult azonban - amint erre korábban többször is utaltunk -, hogy a költségvetésben hiány mutatkozott, és ezt az illetőségek után kivetett járulékból fedezték. 1934-ben 4220 pengő szükséglettel és 1965 pengő fedezettel fogadták el a költségvetést. A 2255 pengő hiányt 352 erdőilletőség után illetőségenként 6 pengő 40 fillérrel kivetendő hozzájárulásból pótolták. Az 1937. május 23-i jegyzőkönyv a volt úrbéres Erdőbirtokosság és Legeltetési Társulat közös gyűlését jelzi, amelyet végül határozatképtelenség miatt nem tartottak meg. Ez a kettős kifejezés mutatja, hogy a központi rendelkezések nyomán valószínűleg kétfelé kellett választani a közbirtokosság legeltetéssel és erdőhasználattal kapcsolatos tevékenységét. Az 1937. május 30-án a vadászati jog bérbeadásáról tartott együttes ülésen már a két társulat tulajdonát is külön tüntetik fel: az erdőbirtokosság 298 kat. hold 895 D-öl erdőterülettel, a legeltetési társulat 416 kat. hold 24 D-öl legelővel rendelkezik. A két társulat megalakulásának körülményeit nem ismerjük, de úgy látszik, hogy a szétválás formális volt. Ugyanazok a tagok alkották az erdőbirtokosságot, akik a legeltetési társulatot. A két társulat 1937. december 12-i gyűlésén felolvasták a megyei alispán 17 504/a. 937. sz. rendeletét, amelyben a két birtokosságot arra kötelezi, hogy költségvetését és számadásait külön-külön készítse el és tárgyalja meg. A tagság továbbra is az együttes vagyonkezelés mellett dönt, amelyet ésszerű érvekkel próbálnak megindokolni. Ugyanazok a tagok alkotják a legeltetési társulatot akiknek hasonló számú illetőségük van az erdőbirtokosságban is. „A két illetőségből folyó jogok és kötelességek kivétel nélkül minden tagnál egy és ugyanaz, a szétválasztás tehát csak indokolatlan munkatöbbletet, s ezzel járó költségek s a tisztségek szaporítását okozná... A két birtokosság eddig is teljes megelégedésre működött minden közös ügyben, a szétválás esetén a legeltetési társulat megélni nem tudna, mert bevétele elenyészően csekély s a tagok az erdőilletőség után kivetett hozzájárulási díjból fedezik a társulat hiányát. A hozzájárulási díj(ak) az erdei részutalványok kiadása alkalmával pontosan befolynak s 5 évi takarékos gazdálkodás után f. év végére sikerült a birtokosság összes kiadási hátralékát rendezni. Szétválás esetén újabb hátralékok és adósságok keletkeznének, ami a mai nehéz viszonyok mellett nem kívánatos."

35 A Heves megyei Közigazgatási Bizottság nem engedélyezte a közös költségvetés készítését és az együttes vagyonkezelést. Ennek megfelelően pl. 1939-re az Erdőbirto35. HML.V-230/14. 156