Agria 23. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1987)
Füzes Endre: Tendenciák a magyar falu építészete és lakáskultúrája alakulásában a második világháború után
3. szakasz: 1958-1967. Az 1956. évi ellenforradalmat követő konszolidáció után ennek az időszaknak a legjelentősebb gazdaságpolitikai eseménye volt a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése, a parasztgazdaságok teljes felszámolása, a falusi termelőszövetkezetek megalakulása és folyamatos fejlesztése. Mindez máig ható és máig be nem fejezett változások sorát indította el a falusi társadalomban és életmódban. Az időszakasz második felétől a falun élők anyagi ellátottsága lényegesen javult, és ez az építészeti kultúra alakulását két irányban mozdította elő. A korszerűtlen lakóházak lebontása és a helyén a hagyományos egysoros, nyeregtetős háztól teljesen eltérő, betonelemeket, korszerű anyagokat és szerkezeteket alkalmazó családi házak építése, négyzetes alaprajzzal, sátortetővel, központilag készített típustervek alapján, bankkölcsönnel. A házak belső beosztása is szakít a régi hagyományokkal és a megváltozott életmódhoz igazodik. Az új házak építésének volumenére jellemző, hogy a mai falusi lakóház állomány 19%-a ebben az időszakaszban épült. A változások másik iránya a hagyományos lakóházak erőteljes külső és belső átalakítása volt, mely alapjaiban változtatta meg a hagyományos faluképet. Csak a leglényegesebbeket felsorolva: ablakok kicserélése, redőnyökkel való ellátása, tetőzet kicserélése, a hagyományos tűzhelyek (kályha, kemence) eltávolítása, szabadkémény lezárása, korábbi földpadló burkolása deszkával vagy kőlappal, nyitott tornácok bezárása, átalakítása verandává vagy lakószobává stb. A lakáskultúrában megjelennek a gyári bútorok, kinyitható rekamiék, típusbútorok, gyári textíliák. Az életmód változását jelzi a rádió, televízió, a mosógép, az olajkályha és a palackos propán-bután gáztűzhely lendületes terjedése, különösen az időszakasz második felétől, valamint a motorkerékpár mint státusszimbólum feltűnése. A megváltozott körülményeket a tudat lassan követte, ennek következtében az új ház gyakran „tiszta ház", melyet nem használnak, helyette a régi épületben vagy a nyári konyhában élnek, az új ház fürdőszobájának csak tároló funkciója van. 4. szakasz: 1968-1979. Az új gazdaságpolitika következtében erőteljes prosperitás volt tapasztalható. A mezőgazdasági nagyüzemek megerősödése, valamint a falun élőket közvetlenül érintő háztáji gazdaság kiszélesedése következtében a falun élők életszínvonala ugrásszerűen emelkedett. A falusi termelési struktúra megváltozása miatt a falusi társadalom jelentősen átrétegződött (iparban dolgozók, értelmiség, alkalmazott réteg, szolgáltatásban dolgozók számszerű növekedése), továbbá felnőtté vált egy generáció, mely sohasem volt paraszt. Mindennek következtében a hagyományos építészeti- és lakáskultúra teljes tagadását lehetett tapasztalni falun, mely párosulva az új, urbánus igényekkel, a hagyományos falukép és lakáskultúra gyors és teljes átalakulásához vezetett. Jellemző jegye az építészetben az előkertes, sátortetős kockaház, mely 2-3 szobát, előszobát, konyhát, kamrát, fürdőszobát, WC-t foglal magában, alája pince épül. Falazatát vakolatdíszek (op-art, pop-art) élénkítik, kertjében kerti törpe, ál-szökőkút, ál-sziklakert. A lakáskultúrában szinte teljes a gépesítés, terjed a vízvezeték, a központi fűtés, a színes tv. A nagy számban terjedő autó az új státusszimbólum. A változások dinamizmusát jelzi, hogy a mai falusi lakóházállomány 20%-a ebben az időszakban épült, de a minőségre figyelmeztet az a statisztikai adat is, hogy 1980-ban a falusi házak 51 %-a falazata még sárfal volt (rakott sárfal, vályogfal, vertfal), továbbá ennek mintegy a fele mindenféle alapozást nélkülözött. Ennek a szakasznak a jellemzője a hagyományos gazdasági épületek teljes eltűnése, illetve átépítése a háztáji gazdaság igényei szerint. 141
