Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Kovács Béla: Habán = anabaptista = újkeresztény >=< neochristianus

Fenessy püspök korábban említett kijelentése is ezt a toleráns magatartást tükrözi: magyar, német, rác, vagy újonnan megkeresztelt török egyaránt lehetett a városi magisztrátus tagja, sőt tisztségviselője, ha megválasztották. A törökök keresztény hitre való áttérése szinte alapkövetelménye volt ittmaradásuknak. SOÓS Imre és SUGÁR István nagy számban idéz példákat erre a katolizáló folyamatra. Az Egerbe költözött törökök száma azonban a kezdeti időszakban nem túl sok. 1692. szeptember 22-én kelt az a vizsgálati jegyzőkönyv, amelyet Eger város elöljárói Nigrelli generális utasítására vettek fel. Ebben számba vették azokat a törököket, akik Várad visszafoglalása után (1692. június 5.) Egerbejöttek, összesen hét személyt találtak, ezek között Fekete János özvegyének — akit neochristiana-nak említenek — 12 év körüli fiát, aki azért jött Egerbe Váradról, mert megtudta, hogy anyja itt él. Hamarosan őt is meg fogják keresztelni, mint ahogyan már meg is keresztelték a Nagy Imre neochristianus házánál talált személyt. Deák Ferenc neochristianusnál lakó váradi menekültet azért nem tudták megkeresztelni eddig — bár már kétszer is elmentek vele a templomba — mert a plébános nem ért rá.

14 Ezek a mohamedán hitről katolikusra áttért törökök joggal kaphatták a neochristianus megkülönböztető jelzőt. S, hogy nagyobb számú áttérésre számítottak az egri plébánián, bizonyítja ezt a keresztelési anyakönyvben

15 az ilyen bejegyzések számára előzetesen fenntartott hely is. A 124. lapon Nomina Adultorum, a 324. lapon Pro loco Adultorum Neochristianorum, a 326. lapon Baptizati adulti címek alatt találunk megkeresztelt törököket. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy csak ezeken a lapokon vannak ilyen jellegű keresztelési bejegyzések.) Különösen a 324. lapon található cím mond ellen KATONA Imre logikájának, mert ha az itt bejegyzettek anabaptisták lettek volna, akkor nem kellett és lehetett volna őket ismételten keresztelni. Az eddig elmondottak alapján is nyilvánvaló, hogy a neochristianus jelző az egri forrásokban a frissen megkereszteltekre utal. A továbbiakban az újkeresztény szó szemantikai vonatkozásáról szólok. Ez a kifejezés a magyar nyelvben 1490 körül tűnik fel először: egy 1478-ban kiadott latin nyelvű Bibliába jegyeztek be magyarázatként magyar szavakat.

16 A szövegösszefüggésből nyilvánvaló, hogy a neophytus szó magyarítását adta meg az vi kereztien kifejezéssel a glosszator. A Timotheushoz írt I. levél III. fejezetének 2-7. versében a püspökök megválasztásának feltételeiről ír Pál apostol. A 6. vers szerint a püspökségre jelölt férfi „Non neophytum, ne in superbia elatus in iudicium indicat diaboli. - Ne legyen újonnan megkeresztelt ember, nehogy felfuvalkodjék, s az az ítélet érje, mint az ördögöt." Az 1520 és 1527 között keletkezett Érdy-kódex Szent Bertalan legendájában Nagy Constantin császár idejéhez kötődően írja: „Azért azon ydSben myeer nagy bwzgosagok vala az zeghen wy kerezttyéneknek es wr Iesust tyzes zeretettel zolgaljak vala." Az új keresztény kifejezés tartalma itt is az újonnan megkereszteltekre utal.

17 A 16. század végén az újkeresztény kifejezés új tartalom hordozójává is válik: ekkortól kezdik az anabaptista szinonimájaként emlegetni. Meg kell azonban jegyezni, hogy csak a magyar alakváltozatra vonatkozik ez a megállapítás, de ennek latin tükörfordítására a neochristianusra nem.

18 14. Ld. 10. jegyzet. 15. Ld. 1. jegyzet. 16. KIRÁLY Péter 1959. 30. és 46. 274. glossza. 17. VOLF György 1876. 262. 508B. 19-20. sor. 18. KISS Lajos 1967. Egyéb neveik: 1559: kalugyer, 1595: újkeresztény, 1613: visszakeresztelő, 1624: visszakeresztelt, 1760: fekete német, 1772: habán, 1799: újrakeresztelő, 1801: keresztségmásoló, 1845 : keresztségismétlő. 95