Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)
Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfolók Eger vidékén
kertben. Hogy, hogy nem, egyszer a falu bikája beszabadult. Nosza, összegyűlt a kupaktanács tanakodni, hogyan hajtsák ki a bikát a kertből, hogy a szép só-fűnek se legyen baja. Az egyik azt tanácsolja: - Hajtsa ki ja gulyás. Az ért hozzá. - De mind összetapoggya a kertet. - Ej, komám, a sse jár a levegőbe, mint a fecskemadár. Azt mondja végre a templombíró: - Hát ne úgy cselekeggyőnk, ha bíraó uram üllyék fel a szén mihálylovára, osztag maj mi négyen az esküttekvel a vállaónkra kapjuk, a kerbe bevisszük, úgy hajtsa ki ja biraópáczával. 8 7 AaTh 1204 х (BN 1201 х ) AZ ELSZALADÓ VETÉS Ez az anekdota az elmaradott embereket teszi nevetségessé, azokat, akiket a környezetük nem azért tart együgyűeknek, mert logikai asszociációjuk hibás, hanem azért, mert kulturálisan hátrább állnak, mint ők. 8 8 279. Domonkoson történt ez még: Futtája szél à búzát, osz ász monták, hogy: - Höjj, komé! Gyérünk, mer elfújja já búzát ász szél! Vágjuk lé! Osz lévákták ződé'n. [27] Fútt á náty szél Domonkoson. Még ződ vót à búza, hullámzót nagyon. - Gyere ma, mer elszalad à búza! Mentek kaszával, hogy vágjak lé. Àz öregasszonynak meg nem vót, aki levágja, senkije. Osz jajveszékelt, hogy: - Jaj, áz enyém elszalad! Mind lévákták á búzát, csak áz öregasszonyé marat még. Oszt aszonták, hogy azé, mer boszorkány vót. [65] Vasárnap délután a templom előtt kaszinóznak a domonkosi palóczok. A templommal szemben, csekély emelkedésű halmon fekszik a legjobban termő dülő-földjük; most is gyönyörű érőfélben levő tisztabúza van benne. Egyszercsak erős szél kerekedik, s hajtogatja a dús kalászú vetést. Meglátja Dede Miska, az öreg templombiró a vetés hullámzását — elkiáltja magát: - Kaszára, emberseéges emberek! mingyá Leleszre szalad a tisztabúzónk! A lelesziek ma is azt állítják, hogy csakugyan lekaszálták a vetésöket. 8 9 AaTh 1231 * A FÖLD MEGZSJROZÂSA 280. Àkkor mégént: éggyik domonkosi ember is hámonygyá, hogy: — Jaj! des sován má ez áf főd! Mék kék má zsírozni! Hát áz ám másik ember még buta vót, hát: mics csindjjék velük? - Hoty kék má ász mézzsirozni? 87. ISTVÁNFFY Gyula 1912. 103-109. 88. KOVÁCS Ágnes 1966. 28. 89. BORSODI László 1902, 5. 262
