Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)
Bereznai Zsuzsanna: Falucsúfolók Eger vidékén
kötött, osszëszëttë á pészt. A bocsiják toltak belőrü áz ajtót, osz közbe' az elment á biciglivel. [30] 266. Ëccër Novajra odamentek a komédiások. Bëszëttek ott ők é'cs csomó pészt. Na, mikor mëttelt a terem, asz monygya az ëggyik cirkuszos: - Gyöjjenek, osz tojjak az ajtót! Maj mellásák, hogy én egyedül izs bë tudom tolni! Tolták lelkesén az ajtót odabenn a novajijak. Ahogy ők tolták, a kéc cirkuszos kereket oldott, elszakít a pézzel. Osztán azótátú mindig monygyák, hoty Tojjak, mint novajijak az ajtót. Asz monygyuk a novajijaknak: Tik toltátok az ajtót? [51] 267. Az egri ződ vásáron Punyi Náci, a bekölcei kurátor megcserélte a vén, kehes sárgáját a balatoni Pirók Imre kétéves pejcsikajával. És ami fő a dologban, toldást sem adott rá. Hanem az áldomást megadta Punyi, magyarosan. Hazafelé menet beült Punyi a kocsiderékba és eladudt. Éppen pitymallott, mikor a lovak a balatoni Pirók Imre portája előtt megálltak. Punyi felébredt, széttekintett az ismeretlen hely láttára: - Jaj, jaj, jaj! Sose látom az országom! Peczek Gyura, a kizsbiró, tanúja volt az esetnek. Az ő pajkossága révén ment aztán világgá, amit a bekölciek módtalan restellnek, ez a szólás: Eltévedt, mint a bekőcci ember Balatonba. 81 1. b Helynév nélküli csúfolók 268. Az ëccëri jány férjhë ment, de nagyon félt mán este... Monygya az annya, hogy ne féjjën, majd ő halgatózni fog az ajtónál - Ha fáj, akkor monygyad ászt, hogy jaj-jaj, ha jó, akkor monygyad a Rákócziindulót! Halgátózik az annya, hajjá, hogy először jaj-jaj, majd ászt, hogy jaj, jaj-jaj, jaj-jaj-aj, jaj-ja-ja-jaj... [19] 269. Az ëccëri embër és a fija mennek az úton. Az útszélen méllátnak ëty tehenet és ëty kizsborjút. A tehény nyajja a kizsborjú fenekét. Asz monygya a fijú: - Maga тёк sosë nyalta kijaz enyémet... [19] 270. Az ëccëri asszony elmënt à templomba. Osz nem vót annyi eszë, hogy hat lëvëttë vóná á tarisznyát. Osz beült à szêgbë, osz nem tuttá, hogy mi bája, csak mindég heheszkëdett. Osz nem fért, nem tuttá, hoty lékek vé'nnyi á hátáró. [65] 271. Az ëccëri embër, mikor házágyött Ózdró (kéthetente vóták még akkor othol áz emberek), àssë várta, míg leveti á hátáró á hátizsákot, oszt úgy ment neki áz asszonynak... [60] 272. Az ëccëri komaasszony beteg vót. Osztan aszonygya az ura, hogy: - Hallod-ë, asszony! Nekem el kel mennyi valahova ... Az asszony pészt is adót neki, hocs csak mennyek. Hat osztan a komaasszony тёк kapált osztan a határba, Tanálkozot vele, osztom monta neki: - Hová megyém, koma? Aszonygya, hát így és így, komámasszony, tuggya, a komaasszonya má rég beteg, hát osz nékem mennyi kel valahova... Aszonygya: - Hát, komán, ne mennyen sehová, it vagyok én... Hát oszt él is intészték ők, oszt hazament a koma. Kér desztë a felesége, hogy: 81. BORSODI László é. n. 58-60. 17* 259
