Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Cs. Schwalm Edit: A két Kapoli faragásai az egri múzeumban

aljáig. A tekergő kígyó között tölgyleveles makkos, majd indás, virágos, tulipános nagy levelű motívumsor fut körbe. Művelődési Minisztérium Művészeti Osztályának ajándéka, 1957. 58.152.1. Agancsos bot. Készült 1954-ben. H.: 99 cm. Fogója: 17 cm. Világosbarna, keményfából faragott, agancs nyéllel ellátva. Szára kb. kétharmad részig díszített. A díszítmény felső része domború faragás, a másik fele karcolt díszítésű. Felületét nem gyűrűszerűén választotta el, hanem pikkely-szerűen egybekapcsolódó mezőkkel tagolta. Legfelül tulipános-indás ág között, nadrágos, csizmás, kabátos férfialak áll, kezében sétabot. Mellette szintén tulipános-indás ág. Alatta tölgyleveles makkos ág majd egy kerek virágos kompozíció következik. Ez alatt szintén többsoros sziromból álló virágok, kígyózó, leveles-indás ág között. A következő mezőket karcolással díszítette, alapjukat választóvízzel vöröses-barnára színezte, a karcolást feketére festette. Az egyik mezőben tulipánospalmettás kompozíció, mellette indás ág között egy nagy virág. Az alatta következő két mezőben S alakú leveles-ágas indán két kerek rózsa. Az egyik mező csúcsa tulipánban végződik, alján felirat: K. A. 1954. lakkozott, ép. Művelődési Minisztérium Művészeti Osztályának ajándéka, 1957. 58.149.1. Agancsos bot. Készült 1954-ben. H.: 88 cm, fogója: 14 cm. Világosbarna, keményfából készült, agancs nyéllel ellátva. Az agancs és a fa összeékelésénél egy 1,5 cmes rézgyűrű díszíti. Az agancsba bekarcolva: Kapoli 1954. A botot karcolással díszítette, a karcolást feketére festette, az alapot vöröses-barnára színezte. A díszített felület, gyűrűszerűén több mezőre van osztva, majd ez alatt a mezők pikkely-szerűén kapcsolódnak össze. Legfelül egy huszár áll, sarkantyús csizmában, kard az oldalán, kerekrózsás, tulipános, indás ággal van körbevéve. Alatta pikkely-szerűén kapcsolódik össze négy mező, mindegyikben tulipános-indás ág, közepén egy vagy két kerek virággal. Alatta gatyás pásztor, kezében puska, indás ággal körbevéve. A díszített részt két tölgy levelesmakkos mező zárja, tetejében madárral. Elmosódó, sötétebb barna színnel az aljára írva: Kapoli 54. Lakkozott, ép. A Művelődési Minisztérium Művészeti Osztályának ajándéka, 1957. Ifjabb Kapoli Antal művészete szorosan kapcsolódik apjáéhoz, de néhány ponton apróbb eltéréseket figyelhetünk meg.

43 A díszített felületen általában szimmetrikus kompozíciót alkalmaz (szemben apja gyakori aszimmetrikus szerkesztésével). A díszített felületet mindig mezőkre osztja, amit körívesen zár le, illetve pikkely-szerűén kapcsolja össze az egyes mezőket. Motívumai között gyakran találunk a naturális megformálás felé közelítő szegfűt és leveleket. Indás-leveles ágain a levelek nagyobbak és hosszúkásabbak — helyenként szív alakban végződnek — s legtöbbször erezettek (rozmaringág-szerű erezessél), s ezt még színezéssel is kiemeli. Alakjai között szintén megtaláljuk a pásztort, betyárt, női figurát, de ezek is nyújtottak, szemben apja zömökebb formáival. Színezésnél a zöldet előnyben részesíti a feketével szemben. A zöldet és pirosat alkalmazta együtt. A két Kapoli Antal egyedülálló jelensége a magyar népművészetnek. Munkásságukban a magyar pásztorművészet alakulását illetve népi iparművészetté való fejlődését kísérhetjük nyomon. 43. Faragó stílusának jellegzetességeivel DOMANOVSZKY György is foglalkozik könyvében. DOMANOVSZKY György 1983. 32-35. 214