Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Cs. Schwalm Edit: A két Kapoli faragásai az egri múzeumban

Idős Карой Antal munkái 1. Dísztökből készült tárgyak A közönséges töknek több fajtája van, köztük a kobaktök, kobak vagy kabak. A növényt a pásztorok nevelték. Magját az akol mellé vetették, amikor kikelt kis póznát vagy létrát tettek mellé, amire fölfutott.

21 Míg pici volt a termés, léckeretbe vagy üvegbe foglalták, hogy formás legyen.

22 Ha megért, füstre akasztották, hogy szépen megpirosodjék, és a bele is kiszáradjon belőle. Felül, a száránál kifúrták, a magot kiszórták belőle, s vesszővel kipiszkálták a hártyáját. Vízzel jól kiáztatták, hogy ne érezzen rajta a kobakíz. Dugaszt faragtak bele, s nyakánál a tarisznyához szíjazva, ebben hordták a pásztorok az ivóvizet. A kobak testét díszítették. Nagyon vékony a haja, ezért nagyon óvatosan kellett díszíteni, nehogy bemetsszék.

23 Kapoli Antal vásott borotvapengéből, dámvadagancs nyéllel ellátott kisbizsókkal karcolta bele a mintát, amit kormos zsírral, pipamocsokkal feketített. Az így készült virágokat mocsokvirágnak, vakvirágnak nevezte,

24 a karcolást pedig megsértegetésnek.

25 A díszítmény a kobak vonalát követi, s két részre oszlik: a fej részre és a törzsére, a kettő között a kobak nyakán díszítetlen mező van, ide rakják a szíjat, amivel a kobakot a tarisznyához erősítik;

2 6 a felirat is néha itt helyezkedik el. Mindkét rész kettős vonallal vagy kettős félkörívvel több mezőre van osztva. Ezekben a mezőkben vagy az egész teret kitöltő virágkompozíció van, vagy emberi alakok, madarak, címer, de ez utóbbiak mellett az üres részeket is virágmotívumok, rozmaringos ágak töltik ki. A mezők alját hullámvonalas vagy indás-palmettás motívumokból álló csík zárja le. A mintaközöket finom csíkozással, apró kockázassál vagy pontozással tölti ki, a minta a saját színében marad.

27 Az 1910-es évek elején kezdett kísérletezni a választóvizes (salétromsavas) színezéssel, amely a kobakon rozsdabarna színt adott. A választóvizet tüskés galagonya forgácsával kente föl a minták hátterének.

28 Ezzel a színezési móddal az egyik 1942-ben készült darabon találkozunk. 53.1.863. Dísztök, kobak. Somogyhárságy, Somogy megye. Készült 1930 körül. M.: 21 cm. Átm.: 11 cm. Anyaga dísztök, karcolással van díszítve, a karcolt részek pipamocsokkal bedörzsölve. A felső motívumsor és az alsó virágmintás mezők háttere sűrű csíkozású, a figurális jeleneteké pontozott. Felső része, a fej kettős vonallal két mezőre van osztva: az egyikben koronás magyar címer, melyet az egyik oldalról egy erősen naturális tölgyfaág makkal és levéllel, másik oldalról stilizált indás ág koszorúz; a mellette levő mezőben cserépből kinövő, erősen stilizált levelű, életfás kompozíció. Az egészet kettős vonal közé fogott hullámvonal és palmettás mintasor zárja. A törzse szintén kettős vonallal öt mezőre osztott. Az egyiken asztalnál mulató pásztorok, kezükben pohárral, mellettük és az asztalon stilizált virágok; a másik részen vadász a kutyájával, vállára akasztott puskával, mellette a tölgyfán madár; a következő mezőben stilizált virágok közt egy botját fogó pásztor. Két mezőben, egymástól eltérő, cserépből kinövő, erősen stilizált 21. MALONYAY Dezső 1911. III. 120-121. 22. MADÁR ASSY László é. n. 85. 23. MALONYAY Dezső 1911. III. 121. 24. MADARASSY László é. n. 83-84. 25. MADARASSY László é. n. 78. 26. MADARASSY László é. n. 84. 27. Más múzeumban levő daraboknál ennek a fordítottja is előfordul: a háttér, az alap marad saját színében s a minták csíkozottak vagy kockásak. KNÉZY Judit 1967. 131. 28. KNÉZ

Y Judit 1967. 131. 206