Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Bodó Sándor: A mezőgazdasági termelés igaereje Magyarországon 1895-ben

Ebben az időben még ritka hollónak tetszik az összeírás alapján a tehénfogatok alkalmazása. A már említett Kisköre, Kömlő és Pély mellett csupán Domoszló és Tiszafüred tehénfogatolása érdemes említésre. A csekély számú bivalyfogat jelentős részét (26-ot) Atkárban használták, nyilvánvalóan földesúri majorságokban.

13 Az öszvér- és szamárfogatok mennyisége ugyan a vármegye egy részét tekintve nem érdemel kitüntető interpretálást, de az már igen, hogy Tiszafüred népe 42, Pásztó lakói 27, Bükkszenterzsébet 16, Domoszló 14, Gyöngyöspata pedig 90(!) szamárfogatot tartott 1895-ben. (Ugyanekkor Gyöngyöspatán 201, Tiszafüreden 79, Pásztón 65, Domoszlón 33 szamarat írtak össze.)

14 Albert Ferenc ugyan azt írta 1868-ban, hogy a „szamarat megyénk róna vidékén a juhászok, hegyes vidékén a szegény ember kedveli",

15 Gyöngyöspata népe mégis úgy vélekedik, hogy szamarat nemcsak szegény emberek, hanem jobb módúak is tartottak. Volt olyan parasztgazdaság, amelyben 5 szamarat is fogatoltak. A „hegyes-völgyes Gyöngyöspatán", de általában hegyes vidéken kocsi vontatására igen alkalmasnak ítélték a kitartó szamarakat. Befogásuknak több módja is volt. Leggyakrabban kettős fogatban alkalmazták, de volt négyes, sőt ötös fogat is. Négyes szamárfogat esetén a rúd mellé szerszámoztak kettőt, s eléjük ugyancsak egy párt, vagy pedig a rúd mellé befogott két jószág mindkét oldalára „lógóra" akasztottak egyet-egyet, ötös szamárfogat esetén hátul három, elől két állat húzott. Szamarakkal mindenféle mezőgazdasági munkát végeztek, de előszeretettel alkalmazták a szőlőbeli munkáknál. Dombosabb területen, nagy sár esetén szüretkor egy-két pár összekötött puttonyt vetettek a szamár hátára, s így szállították a leszüretelt szőlőt a sorok közül a szekérhez. Az ekekapa megjelenése óta planetoztak (ekekapáztak) egy szamárral, ritkábban két - egymás elé fogott - állattal is. Magyar bortermő területeken jelentős számú szamár igaerejét vették igénybe, ahogyan erről Jankó János, Bodgál Ferenc megemlékezik, s összegezően Viga Gyula ír.

16 Eger és Gyöngyös környékének igás szamarait annyira számon tartották, hogy egykor távoli területekről is ide jártak vásárolni.

1 7 (A kiöregedett szamarakat egyébként meghizlalták, s levágták. Györffy István írja 1936-ban, hogy „Talán legtöbb szamárhúst esznek Verpeléten. Verpeléti búcsú szamárhús nélkül nem is képzelhető." Húsát füstölve és kolbásznak elkészítve fogyasztották — mint ezt Tiszafüredről Szilágyi Miklós is írja — zsírja pedig igen sok és ízletes volt.

18 Vidékünkön egyébként több falucsúfoló is a szamár tartásáról árulkodik. A domoszlóiakat és az egerszólátiakat a környékbeli falvak népe szamarasoknak csúfolta, mert sok szamarat tartottak. Markazon hideg időjárás esetén azt mondják, hogy „olyan hideg van, hogy lefagyott a domoszlói szamarak füle". Ugyancsak a markaziak Domoszlót a „szamarak országa"-ként emlegették, s anekdota is megörökítette a szamártartást. 13. Vö.: SOÓS Imre 1975. 84-85. 14. A magyar korona .. . 1897. 289, 293.; Mezőgazdasági statisztikai adatgyűjtemény 1972. 174-176 stb. 15. ALBERT Ferenc 1868. 77-78. 16. JANKÓ János 1902. 293.; BODGÁL Ferenc 1960. 525.; VIGA Gyula 1979. 283.; 1982.451-459.; valamint saját gyűjtésem. 17. VIGA Gyula 1979. 283. 18. GYÖRFFY István 1936. 323.; SZILÁGYI Miklós 1964. 279-282. 198