Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Bodó Sándor: A mezőgazdasági termelés igaereje Magyarországon 1895-ben

Bodó Sándor A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS IGAEREJE MAGYARORSZÁGON 1895-ben (Heves megyei kitekintéssel) A magyar mezőgazdasági termelés igaerejének múltjára vonatkozóan a XVII. század óta rendelkezünk értékelésre érdemes adatokkal azt illetően, hogy az ország területének népessége hol milyen gyakorisággal használta ki a szarvasmarha, a bivaly, a ló, az öszvér és a szamár igavonóerejét. Tudjuk pl. hogy a Dunántúlon igen intenzív szarvasmarhatartással, s szerényebb lótartással lehet számolni. Erdély hasonlóképpen erőteljes szarvasmarhaökörtartó területnek látszik, ahol a lótartásnak alárendelt szerepe volt. Az Alföldön a XVIII. században még közel egyforma nagyságú, arányú volt az igavonó szarvasmarha- és lóállomány. Az 1802-es Skerlecz-féle „Descriptio" szerint „főfoglalkozásként űzik a baromtenyésztést Temes, Torontál, Bács, Csanád, Csongrád, Békés, Arad, Pest és Heves megyék lakosai", a lótartás ugyanakkor Bács, Torontál és Temes megyékben a legnagyobb.

1 1805 táján a szarvasmarha-állomány zömét a Dunántúlon Somogy és Zala, a Duna—Tisza közén Pest és Bács, a Tiszán innen Heves, a Tiszántúlon pedig Torontál, Temes, Csanád, Csongrád, Arad, Békés, Bihar és Szatmár megyék területén tartották. Fényes Elek munkáiban (pl. az 1847-es „Magyarország leírásá"-ban) számos vármegyét dicsér meg kitűnő marhatartásáért, így Baranyát magyar szilaj fajtájáért, Zalát, Vast, Pozsonyt és Nyitrát ökreiért, Árvát, Túrócot, Liptót, Trencsént, Zólyomot, Hontot kis testű teheneiért, Bihart és Hajdút szilaj marháiért, Pestet, Békést, Csongrádot „címeres" szarvasmarháiért.

2 A XIX. és a XX. századból számos állat számlálás adataival rendelkezünk, de a termelés igaerejét képező vonóállatok összetételét részletesen érintő, táji elkülönülések megállapítására is alkalmas egyetlen összeírás 1895-ben készült el. Az összeírok ekkor bevezetőjükben azt jegyezték meg, hogy „eddig az igásfogatok számáról a honvédelmi minister gyűjtött adatokat, de csak hivatalos katonai használatra, mely adatgyűjtés különben is csupán a lófogatokra terjedvén ki, a fogatos munkaerőről távolról sem nyújtott kellő felvilágosítást... Az új adatgyűjtés ebben az irányban is úttörőnek mondható."

3 1. BERÉNYI Pál 1914. 87. 2. Vö.: ÉBER Ernő 1961. 172-174.; GAÁL László 1966. 283. 3.A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája (1895) (a továbbiakban: A magyar korona...) 1897. 113. 187