Agria 22. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1986)

Kozák Károly: Az egri vár Árpád-kori temetőjének feltárása III.

tárásra. Egy részük sorba „rendezett", másik részüknél feltételezhető a csoportos és a csoportos-soros temetkezési mód együttesen is. E réteg sírjai közül leletekben leggazdagabb a 300. sz. sír, amely feltételesen „magányos" sírnak is tekinthető. Ez esetben D-ről, DK-ről környezetéhez tartozhatott a 202, 296-297., a 299. és 301. számú, É-ról pedig a 336-337. sz. sírok. A 300. sz. sírtól D-re találjuk, pontosan sorba „rendezetten a 293—295. sz. sírokat. Ezek is lelet nélküliek, mint a fent említettek, a 296. és 336. sz. sírok kivételével. (A 293—295. sz sírok helyzetüket, tájolásukat és mélységüket tekintve egyértelműen egy sírsornak, vagy egy részének tekinthetők. Ezek közé sorolhatnánk még a fentiek alapján a 300. sz. sírt is, ha nem lenne közte és a 295. sz. sír között egy sírhely hiány. Ezen ok miatt vettük azt „magányos" sírnak. E sírsorba tartozhatott még esetleg a 300. sz. sírtól mintegy 3 sírtávolságra északra feltárt 341. sz. sír. A közbe eső „szabad" területen húzódik az új épület alapozásának árka, amely feltehetően elpusztította az ott feltételezhető sírokat. A fent elmondottak nyomán egy másik sírsor részének tekinthetnénk a 299., 301. és távolabb a 336. és 347. sz. sírokat. (A 301. és 336. sz. sírok között húzódik az új épület alapozásának árka.) Az elmondottakból kitűnik, hogy egyértelműen nem határozhatjuk meg a temető e részén a 2. rétegbe sorolt sírok temetkezési rendjét: soros, vagy csoportos. Ezért egyenlőre két lehetőséggel számolhatunk. A mélységük alapján a 2. rétegbe sorolt további sírok egyenlőre még feltételesen sem sorolhatók be egyetlen soros, vagy csoportos temetkezésbe sem. A 331-332. sz., lelet nélküli sírokról csak azt tudjuk, hogy az mélyebben van, s a tájolást tekintve korábbi temetkezés, mint a felette levő 332. sz. sír. Az új épület alapárkának ásásakor, valamint korábban, a Setét-kapu építésekor a temető e részén több sírt elpusztítottak, amelyek megnehezítik az összefüggések felismerését. A 331-332. sz. sírokhoz hasonló a helyzet - tájolás és mélység - a 337. és 354. sz. sírok esetében, az utóbbi későbbi temetkezés, felső része a 337. sír felett helyezkedett el, mielőtt azt az új épület alapárkának ásásakor elpusztították. Ugyanez a helyzet a 365—366. sz. síroknál is, az utóbbi a kettő közül a korábbi temetkezés. A fenti három példából az derül ki, hogy nem ragaszkodhatunk minden esetben a feltételesen meghatározott mélységi határokhoz. Az első két példa sírjai a 2. rétegbe tartoznak mélységük alapján, tájolásuk és egymáshoz való viszonyuk alapján mégis két különböző, egymást követő temetkezés sírjai közé tartoznak. A 339. és 340. sz. sírok talán a mélyebben fekvő, köztük levő 348. sz. sírral, vagy a tőlük északra fekvő sírokkal állhattak kapcsolatban, mely utóbbiak értékelésére még nem került sor. Az ugyancsak a 2. rétegbe sorolt 342-343. sírok azonos tájolásuk^ hasonló mélységük és az egymáshoz való közelség alapján egymáshoz tartozó síroknak tekinthetők. A tájolás, a 342. sírhoz mért távolság és mélység alapján feltételesen e „sorba" tartozónak tekinthetjük a korábban már más vonatkozásai miatt említett 331. sz. sírt. A mélységük alapján e rétegbe sorolt, az alapárokkal súlyosan károsított 344-335. sz. sírok a fent említett, egymást keresztező sírok tanulsága nyomán a réteg későbbi temetkezései közé sorolhatók. A 2. réteg későbbi temetkezéseinek felső mélységi határát csaknem elérő 333. sz. sír a 346. sz. sír koponyája felett helyezkedett el, amely esetleg a 352. és a 332. sírokkal állhatott kapcsolatban. Az ezektől keletre, távolabb feltárt 355-356. sz. sírok páros temetkezésnek tekinthetők a mélység és a sírtávolság alapján. A 2. rétegbe sorolt 360. sz. gyermeksír mélysége alapján a későbbi temetkezéshez tartozhatott. A tőle délre fekvő 339. sír vonalába esik, északra pedig további, még nem értékelt sírok kerültek feltárásra. (A 360-362. sz., egymáshoz igen közel eső, de nem azonos mélységű sírok közti földből 16