Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Szabó János Győző: A gyöngyöspatai Szent Péter templom

században meg kellett, hogy történjen. Egy ilyen rangemelkedés együtt járt nemcsak a plébános alesperesi címével (a főesperes a püspök káptalanjának tagjaként Egerben élt), hanem a kicsiny plébániatemplom jelentős bővítésével, átépítésével is. Kovács ásatási megfigyelése, keltezése tehát megfelel a történeti háttérnek; sőt, bizonyos szükségszerűséggel várhatóak voltak ezek az eredmények. Ahogy a plébániatemplom XIII. századi rangemelkedése egy törvényszerű folyamat végkifejlete, ugyanolyan szabályszerűséggel történt a vártemplom jelentőségének a csökkenése. S ha az előbbi régészeti nyomai megfigyelhetők voltak, valószínű, hogy az utóbbinak, a Szt. Péter degradációjának is megfigyelhető régészeti nyomai maradtak, amelyek időben a plébániatemplom rangemelkedésével párhuzamosíthatok. S valóban, a II. vártemplom oldalkápolnájában végrehajtott exhumálások a jelzett rangcsökkenés világos jelei. S bár nem szükségszerű, de könnyen lehetséges, hogy ekkor azért bővült új kápolnával is a plébániatemplom, hogy a vártemplom jelentős halottjainak földi maradványait befogadja. Még ez sem lenne túlzás, ha a szóban forgó új bővítményben feltárt két temetkezés és a vártemplom exhumálásai között összefüggést keresnénk. Az Árpád-kori patai plébániatemplomnak nemcsak az utolsó nagy építési korszaka sokatmondó számunkra; az első itteni építkezésekről nyert ismereteink még fontosabbak. Kovács az utolsó ásatási szakaszban (1971) az Árpád-kori templom hajójának nyugati fala előtti temető részletét feltárva egy XI. századra keltezhető sírt talált.

7 Ezek után Kovács a korábban óvatosságból XII. századra keltezett első templom építési idejét szükségszerűen távolabbi korszakba helyezte. A szóban forgó sír leletegyüttese „egy S végű hajkarika és egy henger alakú gyöngy, valamint egy sima, spirálisan egymásra záródó gyűrű." (20. kép: III. t. 7-9. 24. kép).

80 A szóban forgó temetkezés 1,8 cm átmérőjű, barázdálatlan S végű bronz hajkarikáját a típusa szerint — láttuk — a X. sz. második fele és a XII. sz. második fele közötti időben bármikor elkészíthették. Ennek pontosabb keltező értéke nincs. A barázdálatlan S végződés a barázdáltakkal együtt tovább él a XI. sz. közepétől. A hordó formájú gyöngyszem készítése, viselete Szőke Béla szerint a X. sz. utolsó negyedétől Szt. László koráig bezárólag divatozott;

81 Giesler hasonló időszakra, 970—1075 (77) közötti évekre gondolt.

82 A félkör átmetszetű, nyitott, hegyesedő és egymás mellé hajlított végű [olykor spirálisan formált] gyűrűtípus, Giesler szerint a XI. sz. közepe táján jelenik meg.

83 Szőke a típussal külön nem foglalkozott; a kerek vagy félkör átmetszetű nyitott gyűrűkről általánosságban jegyezte meg, hogy a XI. század elején jelennek meg, korábban a törtezüst leletekben találkozunk velük lengyel földön, Szőke tehát északról származtatta.

84 — A vizsgált háromféle viseleti ékítmény együttes előfordulása (viselete) az eddigi ismereteink szerint a XI. sz. második felének az évtizedeire utal. Földbe kerülésük a XI. század második felében, illetve: a XI—XII. sz. fordulóján bármikor megtörténhetett. Ez más szóval annyit jelent, hogy a patai plébániatemplom a legkésőbb a XII. század elején, de nagyobb valószínűséggel a XI. század második felében épült meg. Egy XII. század közepi vagy még későbbi templomépítésre gondolni nem lehet. Az, hogy Patán a vár esperesi temploma mellett már a XI. századból egy másik plébániatemplom — létezése is kimutatható, a vár II. temploma időrendi helyzetére vonat79. KOVÁCS Béla 1972. 92. 80. A 48. sírban: KOVÁCS Béla DIV RA 371. - DIV ltsz. M. 84. 4. 1-3. 81. SZŐKE Béla 1962. 90. 82. GIESLER Jochen 1981.131-132. 83. GIESLER Jochen 1981.113., 53. tábla 23. sz. 84. SZŐKE Béla 1962. 96-97. 52