Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Szabó János Győző: A gyöngyöspatai Szent Péter templom

Jochen Giesler e korszak ékszereinek időrendi szempontból nagy tanulmányt szentelt. Eredményei szerint a X. sz. második felében és a XI. sz. első felében (Bjelo Brdo I.) nagyobb átmérőjű (2,5-3,5 cm) S végű hajkarikákat viseltek. A

II. periódusban, a XI. sz. közepétől kisebb átmérővel készültek, vaskosabb huzalból, s ez a vastagodás a XI. sz. utolsó negyedében már igen szembentűnő méreteket öltött; ekkor a szélesre kalapált S véget bordákkal is díszítették. (II. periódus kései fázisa.) — Giesler az ezüst anyagának a kultiválását a bronzzal szemben itt kronológiai ismérvnek tartja, ezüstből tömegesebben szerinte a II. periódusban készültek. A XII. sz. végi—

XIII. századi típusokkal már nem foglalkozott. Viszont az S végű hajkarikák származásának problematikájában a VIII-IX. századi (Karoling-kori) hurkos, S végű huzal karikákra irányította a figyelmet.

33 A bronz és az ezüst S végű hajkarikák egy a közelmúltban feltárt temetőnél egészen más vonatkozásban voltak megkülönböztethetők: TrebiSov (Tőketerebes) templom körüli temetőjéről van szó (XII. sz. 2. fele—

XIV. sz.). Itt a korai szakaszba sorolható S végű hajkarikák közül a bronzból valók 29-41 mm átmérőjűek, az ezüstből készültek nagyobbak: 48-66 mm.

34 Giesler invenciózus és alapos vizsgálatai, mivel — hibáján kívül — csak néhány temetőre és nem a publikált anyag egészére terjedtek ki — érthetőleg finomításra és korrekciókra szorulnak. Saját ásatási anyagunk (pl. Aldebrő-Mocsáros) is differenciáltabb megfontolásokra int. Az aldebrői temető 15. sírjában, amely a X. század harmadik negyedénél nem lehet későbbi, 7 ezüst hajkarikát tártunk fel nő koponyájánál. Átmérőjük 1,7-1,93 cm, vastagságuk 0,27-0,28 cm, lemezszélességük 0,7-0,8 cm.

35 Tehát a Giesler meghatározásai szerinti kisméretű karikákkal számolnunk kell a X. századi DunaTisza közi anyagban, viseletük kezdetén is! Nemcsak Nyitra—Zobort illeti Giesler példatárában a kivételes hely. Az aldebrői karikák viszonylag nagy lemezszélessége pedig arra int, hogy e tekintetben sem lehetnek biztos időrendi ismérveink. Mindent összevetve azért Szőke, Török, Parádi, Giesler eredményei szerintünk tendenciájukban valós folyamatot tükröznek, de egyedi keltezéseknél egyelőre komolyan nem jöhetnek számításba. A XI. sz.-i anyagban talán csak a bordázottság, a XII-XIII. században pedig a 30—35 mm-nél nagyobb karika jelenthet időrendi támpontot, a negatívumokból viszont nem tudunk következtetni. A szóban forgó gyöngyöspatai sírjaink keltezését a hajkarikákkal tehát kielégítően elvégezni nem lehet. A terminus ante quem és post quem határai a X. sz. közepe és a XIII. század,. E hajkarikák két és fél évszázad időszakában keltezik sírjainkat, következésképpen templomainkat. Az ezüstnemű jelentkezését a XI—XII. században nem időrendi, hanem társadalmi kategóriának tartjuk. A gyöngyöspatai várhoz való tartozók rétege a várat kiszolgáló jobbágyfalvak lakosságának a viszonylatában érthetően módosabb volt; ezért viseltek túlnyomólag ezüst ékszerféleségeket. Gyűrűk öt sírban találtunk gyűrűt. Négy típust képviselnek. 1. Három ezüstszálból fonott, végeik felé hegyesedve, kalapálva. 2. Körátmetszetű, nyitott végei felé vékonyodó, öntött bronz. 3. Kívül hatszögűre facettait, nyitott végű ezüstpánt. 4. Vékony lemezes pánt, végei egymáson túlfutnak. 33. GIESLER Jochen 1981.104-109, 156. és 53. tábla. 34. KAMINSKÁ Lubomira 1982.429-450. 35. SZABÓ János Győző 1980.144., 122. j. 41