Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)
Viga Gyula: Bükk hegységi adatok a jószág teleltetéséhez
szere a IL vh. után szűnt meg, nyomaiban a tsz-ek megalakulásáig fennált. Ezt követően, részben az állattartás visszaesése miatt, amelyben az erdészet nagyfokú gépesítése is szerepet játszott, részben a jobb takarmánybeszerzési lehetőségek miatt bomlott fel ez a kapcsolat a falvak között. Kétségtelen, hogy az itt bemutatott kép egyelőre csupán olyan jelenségként kezelhető, amelynek eredetét, történetét, s más területeken való elterjedését nem ismerjük. Mozgatói, gyökerei azonban sokkal általánosabbak, mintsem csak a Bükk hegység területére lennének érvényesek. Nem hozható bizonyíthatóan kapcsolatba a jószág teleltetésének extenzív formáival, de olyan jelenség, amelyre az állattartás kutatóinak figyelniük kell, különösen a hegyvidéki és az alföldi jellegű tájak találkozásánál. IRODALOM Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény 1870-1970. III. Községsoros adatok. Budapest, 1972. PALÁDI-KOVÁCS ATTILA 1979. A magyar parasztság rétgazdálkodása. Budapest. SZABADFAL VI JÓZSEF 1968. Migráció és makkoltatás az Alföld keleti peremvidékén. Műveltség és Hagyomány X. 55-84. Debrecen. 1970. Az extenzív állattenyésztés Magyarországon. Debrecen. 1971. Migrationsformen in ungarischen Hirtentum. Műveltség és Hagyomány XIII-XTV. 703-721. Debrecen. 1972. Pásztormigráció Felső-Tiszántúl és az Északi-Középhegység között. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 11. 128-133. Miskolc. SZILAS GÉZA -KOLOSSVÁR Y SZABOLCSNÉ 1975. A diósgyőri kincstári uradalom erdőgazdálkodása. In: KOLOSSVÂRY Szabolcsné (szerk.): Az erdőgazdálkodás története Magyarországon 140-174. Budapest. VERES LÁSZLÓ 1978. A Bükk hegység üveghutái. Miskolc. 1980. A bükki szlovák falvak településtörténeti vázlata. In: VIGA Gyula (szerk.): Néprajzi vidékek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében II. Nemzetiségi falvak a Bükk hegységben 15-25. Miskolc. VIGA GYULA 1980. A Bükk hegység szlovák meszeseinek kereskedő útjai az Alföldre. Ethnographia XCI. 252-258. Gyula Viga Daten vom Bükkgebirge über die Überwinterung des Viehs Auf die hochliegenden, inneren Gelände des Bükkgebirges kamen um die Mitte des 18. Jahrhunderts slowakische, mährische und deutsche Ansiedler, die neue Gewerbezweigen einführten, bzw. die neu entstehende Manufakturbetriebe bedienten. Ihre Siedlungen kamen auf Terrains zustande, die finden agrikulturelle Anbau nicht geeignet waren, so waren sie zwecks Sicherung der Versorgung mit Lebensmittel und Viehfutter, mit den ringsumliegenden Agrardörfern im Rahmen einer charateristischen, örtlichen Arbeitsteilung eng verknüpft Die Einsiedlerdörfer hielten - infolge der Waldarbeiten - in großer Zahl Arbeitstiere, bis zu den 30-er Jahren unseres Jahrhunderts, besonders viele Ochsen. Sie hatten aber nicht genug Weiden, so konnten sie die Fütterung der Tiere nicht lösen und gaben das Vieh zur Überwinterung (im allgemeinen von Ende November bis zum Sankt-Georg-Tag) an die Bauernwirte der Agrardörfer ab. Die Bauernwirte nutzten die Tiere den Winter über für die winterlichen Fuhrwerksarbeit und als Zugkraft zum Frühlingsanbau. Dieses System des Viehhaltens reiht sich in eine weitverflochtene örtliche Arbeitsteilung eia 272 •