Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Petercsák Tivadar: Népi erdőbirtoklás Heves megyében a XIX–XX. században

A bükkszékiek két alkalommal vásároltak közösen erdőt és legelőt a falu határában, amelyek eredetileg a Puki és a Práf családok birtokában voltak. A Puki-féle erdő területe 188 magyar hold volt, s ez 99 bükkszéki lakos közös tulajdona lett. Az adásvételi szerződés 1923. május 23-án kelt Bükkszéken, és eszerint a felsorolt bükkszéki földművesek a Pétervásárai Takarékpénztár Rt nevén álló ingatlanokat vették meg. A vásárláskor 84 fő 2/188-ad rész, 12 fő 1/188-ad rész és egy fő 4/188-ad rész birtokosává vált.

43 A Práf-féle erdői vagy Práf Ferdiféle alsó erdőt az 1920-as évek második felében vásárolták.

44 Egy 1930-as névsor szerint 67 erdőtulajdonos volt, akik összesen 68 kat. h. tulajdonosai lettek. Egy holdat vett 29 fő, 1/2 holdat 26 fő, 2 holdat 11 fő és 4 holdat 1 fő.

45 Mikófárváról az 1930-as években 5 család kb. 80 kat. h.-nyi erdőt vásárolt a borsodnádasdi határban, és a közös erdő szervezetét törpe közbirtokosságnak nevezték. Egerbocson az 1920-as években húszan vettek erdőt, szántóföldet és rétet Rácz Páltól, s ezt a területet Rácz-féle birtoknak hívták. Szilvásváradon az 1920-as évek végén kb. 50 gazda megvette a Csiga-dűlőt egy Peszler nevű egri birtokostól. A mintegy 150 kat. h. terület zömében erdő és legelő volt kevés (15. kat. h.) szántófölddel. A kezelésére létrehozott szervezetet csigái gazdaközönségnék nevezték. Gyöngyösorosziban az 1940-es évek elején mintegy húsz gazda közösen megvett egy nagyobb erdőterületet Rosenfeld Emil földbirtokostól. A szervezetet az erdőrész után Károlyvári erdőbirtokosságnak nevezték. A közös vásárláskor a résztvevők megállapodtak abban, hogy milyen nagyságú területet kell megvenni egy részhez, részvényhez (Szilvásvárad, Gyöngyösoroszi), illetékhez (Egerbocs). Mikófalván, Gyöngyösorosziban, Bükkszéken holdszámra is vették. Bükkszéken egy, Szilvásváradon 2, Egerbocson 10 hold után kaptak egy jogot. A közös vásárlások után a szántóföldeket tulajdonosok szerint kimérték, de az erdőket, legelőket együtt kezelték, hasznukból a vásárláskor szerzett jog alapján részesedtek. Ügyeiket a közbirtokosságokhoz hasonló szervezet intézte. A nagyobbaknak ugyanúgy volt vezetősége (elnök, pénztáros, gazda), a kisebbekben az elnök intézett minden ügyet. A fát évenként közösen termelték ki. A bányafát, szerfát eladták és a befolyt jövedelmet részarány szerint szétosztották. A méterbe vagy rakásba halmozott tűzifából jog alapján részesültek.

46 Üjbirtok, juttatott erdő Az 1945-ös földosztáskor azokban a községekben, ahol kevés volt a szántóföld, a nagy erdőkkel rendelkező uradalmak birtokából erdőt juttattak a szegényeknek, nagycsaládosoknak. Ezeket az erdőket nem osztották szét, hanem a volt úrbéres birtokosságokhoz hasonlóan közösen használták. Ugyanolyan szervezeteket hoztak létre, melyeket új erdőbirtokosságnak (Bodony-, Párád, Mátraballa, Ivád), újerdő közbirtokosságnak (Mátraderecske, Párád), új birtokosságnak (Egerbocs), új közbirtokosságnak (Gyöngyössólymos) vagy egyszerűen juttatott erdőnek (Egerbocs, Tamalelesz), újerdőnek, poletár erdőnek (Felsőtárkány) nevezték. Gyöngyössolymoson 1180 kat. h.-at kaptak 614 illetményrésszel,

47 Bodonyban kb. 1000 kat. h.-at juttattak a szegényeknek. Elsősorban» azok 43. A pétervásárai kir. járásbíróság végzése. 1923. október 14. A végzésben és egy kézzel írott névsorban 97 vásárló szerepel összesen 184/188-ad résszel, viszont a telekkönyvi hatóság 99 bükkszéki lakosra hivatkozik. Valószínűleg még két 2/188-ad résszel szereplő vásárló is volt. 44. Ennek pontos idejéró'l nincs írásos adatunk. Az idó'sebb adatközló'k szerint 1928-ban történt a vásárlás. 45. Kézirat. 46. Legutóbb Gelencsér József mutatta be a szentbékkálai großirtokossagnak nevezett szervezet működését. GELENCSÉR József 1982. 305-309. 47. NAGY Gyula 1964. 245. 261