Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Petercsák Tivadar: Népi erdőbirtoklás Heves megyében a XIX–XX. században

joggal több fa illette meg az elnököt. Felső tárkányban kaszáló illetményt kapott a közös rétből, és az ügyintézés közben felmerült napidíjait térítették meg.

24 A pénztáros vagy pénztárnok a közbirtokosság pénzügyeit intézte. Megválasztásánál a megbízhatóság és a rátermettség volt a fontos. Egy-egy köztiszteletben álló ember hosszú ideig betöltötte ezt a tisztséget: pl. Mikófalván Báró Sándor 1929-1942 között, Bodonyban Borsos Mátyás 1946-tól 1963-ig volt pénztáros. Felső tárkányban a pénztáros „tiszteletből szolgál".

2 s Bodonyban pedig egy joggal több fát kap osztáskor. Az erdőgazda (Gyöngyössolymos, Gyöngyösoroszi) feladata volt az erdő ellenőrzése, a határjelek felújítása. A faosztásnál segít az elnöknek és irányítja a fakitermelést. A közbirtokossági gyűlések jegyzőkönyveit Gyöngyösorosziban külön jegyző vezette, de Mikófalván ez is a pusztagazda feladata volt. Az előbbi tisztségek mellett néhány nagyobb közbirtokosságnál pusztabíró (Bükkszék), pusztagazda, illetve kondásbíró (Mikófalva) is volt. Gondoskodtak a közös rétek lekaszáltatásáról, a takarmány behordatásáról a bikaistállóhoz és felügyeltek a bikák, kanok takarmányozására. Felsőtárkányban évenként két mezőbírót és egy hegybírót is választottak.

2 6 A vezetőség munkáját több főből álló választmány, ellenőrző bizottság segítette, akik faosztáskor a kivágandó fák, illetve terület megjelölésében működtek közre. A közbirtokosságok az erdő, legelő és rét mellett egyéb vagyonnal is rendelkeztek. A közösség tulajdonát képezték a pásztorházak, bikaistállók is a bennük levő apaállatokkal. Felsőtárkányban a közbirtokosságnak kőbányája is volt. Kiadásaik között jelentős tétel az ingatlanok adója, az erdőkezelési járulék, a közösség alkalmazottainak a fizetése, apaállatok vásárlása. A legtöbb bevétel az erdő évenként kitermelt fájából származott, amelyből bányafát, szerfát és tűzifát is értékesítettek. 1922-ben a felsőtárkányi közbirtokosság bikája használhatatlanná vált, és mivel más bevételi forrásuk nem volt, ezért a február 2-i közgyűlés úgy döntött, hogy az akácost árverésen értékesítik, és az így befolyt összegből vásárolnak új bikát.

2 7 Bevételt jelentett a felesleges Jbikaszéna eladása, a közbirtokossági földek haszonbérletbe adása. Felsőtárkányban a közbirtokosság területén meszet égetőktől rendszeres használati díjat szedtek be és a kő árát is megfizettették. A mészégetők kötelesek voltak minden kemencét bejelenteni az elnöknek és 1922-ben 400 korona haszonbért fizetni.

28 1925-ben használati díj fejében a kiégett mészből 30-50 mázsáig 50 kg, 50-75 mázsáig 70 kg, azon felül 100 kg mész árát tartoztak befizetni.

29 1942-től kemencénként 10pengő haszonbért, a mészkőért pedig kemencénként 8 pengőt követelt a közbirtokosság a mészégetőktől. 1945-ben már három mázsa mész árát kérték a mészgödrök használatáért és ugyanannyit egy-egy kemence kőért.

30 A mészkemencék ellenőrzése a kisbíró feladata volt. A felsőtárkányiak a gazdaközönség területén gyakorolható vadászati jogot is bérbeadták, 1932-ben évi 500 pengőért az Egri Vadásztársaságnak.

31 Ha a költségvetésben hiány mutatkozott, vagy nagyobb vásárlást terveztek, akkor illetőség arányában kivetették a tagokra. A felsőtárkányiak 1933. december 12-i közgyűlése 1965 pengő fedezettel, 4220 pengő szükséglettel és 2255 pengő 24. HmL.V-230/13. 25.HmL.V-230/13. 26. HmL.V-230/13. 27. HmL.V-230/13. 28. HmL.V-230/13. 29. HmL.V-230/13. 30. HmL. V-230/13. 31. HmL. V-230/14. 17 Az egri múzeum évkönyve 257