Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Bakó Ferenc: Népi kőépítkezés a Kárpát-medencében

a magyar kutatók Erdélyben csak érintik, minthogy fő témájuk mindig a faépítkezés volt. Az Alföldön, a Duna-Tisza közének déli részén a réti mészkőnek és a lösznek van szerepe a népi építkezésben.

19 A 3. számú képen ábrázolt helyeken és területeken a néprajzi adatgyűjtés nyomán megállapítható, hogy a kő a parasztság építkezésében fokozatosan hódított teret. Már a középkortól kezdve bizonyított, hogy eleinte az alapozás, majd a kémény és a konyha megépítése, később a nyílászáró keretek kiképzése és a tornác fejlettebb formájának kialakítása után kerül csak sor arra, hogy a felmenő falakat is kőből építsék. Ez utóbbi fázisra a XVIII. század végétől kezdődő 100 esztendő folyamán kerül sor, a földrajzi, gazdasági és társadalmi körülményektől függően különböző időpontokban.

20 A néprajzi leírások általában az építkezésre felhasznált kőzetek népi megnevezését szokták közölni, de ebből is következtetni lehet arra, hogy a számos fajta között előnyt élveznek az ún. puha kőzetek, minthogy ezek kezdetleges szerszámokkal és módszerekkel is megmunkálhatok. Észak-Magyarországon a Bükk hegység keleti, délkeleti lábainál húzódó riolittufa a leggyakoribb, amibe barlanglakásokat is vágtak; a Mátra déli előterében az andezittufát használják épületelemek készítésére szinte a középkor óta, de népi alkalmazása már a múlt század végén ismert.

21 A Bükk hegységet keletről határoló völgy mentén a forrásmészkő hasonló célú használata folyik több mint 150 éve.

22 A bányában fejtett puha kőzetek mellett nem jelentéktelen a határban, a föld felszínén gyűjtött, vagy a patakok medréből, teraszairól szedett keményebb kövek szerepe sem, melyek az erózió hatása alatt gömbölyűvé formálódtak (4. kép). A kő kitermelésének technikája felé első lépés volt az az eljárás, hogy az erodált domboldalakon talált kőtömbökből véstek, faragtak le szállítható nagyságú darabokat.

2 3 Ezzel a gyűjtögető módszerrel csak kisebb mennyiségű követ lehetett beszerezni, ezért a kőépítkezés valójában csak a bányakő felhasználásával kezdődött meg. Ritka és korai módja volt a faragott épületkő megszerzésének az, hogy a Tiszán úsztatott tutajokon szállították le a Kárpátok hegyeiből. A népi építőgyakorlat magasabb szintre emelkedésének egyik feltétele a kőfejtő és a kőfaragó, valamint a falrakó, házépítő mester működése. A kő kitermelésének különböző központjai alakultak ki Észak-Magyarországon, amelyeket Schafarzik Ferenc írt össze és ugyanakkor a termelés szerkezetét is jellemezte. Ebben az időben a Felföldön, főleg a Bükk hegység lábainál 36 település határában 65 bánya működött, amelyek épületkövet termeltek.

24 Ezek a számadatok érzékeltetik, hogy a századfordulón a kőnek milyen jelentős szerepe volt a táj népi építkezésében. A néprajzi kutatás feltárta később, hogy a bányák mellett több kőfejtő és kőfaragó centrum alakult ki, amelyek hatása még a jelenkor épületállományán is lemérhető. 19. A Kecskemét és Szeged közötti területen a réti mészkövet templomok és kastélyok, kúriák mellett népi épületek emeléséhez is felhasználták. A múlt század végén és századunk első negyedében nagygazdák kezdeményezték borospince építéséhez, majd a döngölt föld és vályogfalazatú házak alapozásához. A területen a XVIII. században 3, a 19-20. században 8 kőfejtő működött. JUHÁSZ Antal 1982.157. - Ld. még SZTRINKÓ István 1982. 20. GÖNYEY Sándor megállapításai szerint (1939. 124) Pusztafalun (Abaúj m. Hegyköz) az egykor általános faépítkezés alapozó anyagát, a „fekete acélkövet" és a „fehér követ" használták fel — az építőanyag váltása során - kőházak falazásához. Erdélyben is hatalmas kemény kövekre fektették a faház talpgerendáit (SZMIK Antal 1906. 258). A székely megyék közül elsőnek Háromszéken indult meg a kőépítkezés: 1890. után téglaházakkal együtt épülnek, de 1925 táján másutt is elterjed. KÓS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Jenő 1972. 29. 21. SCHAFARZIK Ferenc (1904) a bányákat településenként betűrendben sorolja fel. 22. SCHAFARZIK Ferenc 1904; HEVESI Attila 1972.197: a mónosbéli darázskövet építkezésre, de a rétegek közötti mésziszapot szitálás után meszelésre használják. 23. BAKÓ Ferenc 1978. 62; HALÁSZ Péter-SUDA Vümos 1977. 318. 24. Ld. 21. jegyzet. 232