Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Bakó Ferenc: Népi kőépítkezés a Kárpát-medencében

2. kép. Nemesi udvarház fából, kisebb része kőből (1741). Alsó-Kubin - Vysny Kubin, Szlovákia (Langer, Ján után) A Kárpát-medence népi kőépítkezését főként a századunkban megindult néprajzi gyűjtésekből, feldolgozásokból ismerjük. Ezek a közlemények többnyire általában szólnak egy-egy helység vagy táj népi építészetéről és csupán utalásokat tartalmaznak a kő szerepére. Egy szintézis a Duna-vidék népi építészetének anyagai között a követ is feltérképezve azt állapította meg, hogy használata egyedül a Dunántúl közepén volt jelentős a XIX. század második felében. Több dolgozat tárgyalja a Balaton-felvidék kőépítkezését, albumok jelentek meg a nemesi építkezésre jellemző oszlopos-tornácos kőházakról, ezért hamar bekerültek a köztudatba. Észak-Magyarország és Szlovákia területén az első közlemények a barlanglakásokra hívták fel a figyelmet, amelyek a későbbi tanulmányokban is jelentős szerepet kaptak. Az erdélyi, főleg a román népi kőépítészet első és legjelentősebb kutatója Petrescu, Paul Erdély és Bánát területén öt kőépítkezési zónát határol el, elsősorban saját kutatásai alapján.

16 A román kőkunyhók eredetével, balkáni kapcsolataival foglalkozott Gunda Béla

17 és Vulcanescu, Romulus

18 de a kő használatát 15. FROLEC, Václáv 1970.15. 16. Románia területén vannak néprajzi zónák, ahol a lakóházak és a gazdasági épületek kőből építése dominál. Ezek közé tartozik a Kárpát-medencében a Bánát déli és északkeleti része; Délnyugatés Északnyugat-Erdély egyes részei. A népi építkezés mellett a román kőkultúrához tartozónak tekinti a szerző a templomok, kerítések, sírkeresztek, kapuoszlopok, kútházak, asztalok, padok, székek és kutak egyes példányait, vagy a népi háztartás egyes eszközeit, mint a sütőharang. PETRESCU, Paul 1972. 218; 1973. 47. 17. GUNDA Béla 1941. 18. VULCANESCU, Romulus 1965. 230