Agria 21. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1985)

Szabó János Győző: A gyöngyöspatai Szent Péter templom

A templomnak a XIX. század elsó' felében még — romosán is — funkciója volt. Az 1811. évi canonica visitatio adatai szerint „aPócz vagy Előmál nevű hegyen a szőlők közt egy régi templom romjai közelében szokták elföldelni a keresztség nélkül elhaltakat".

12 A templomromnak ugyanerről a funkciójáról megemlékezik az 1766. évi

13 és az 1746. évi canonica visitatio is. 1746-ban sem tudták már, hogy a templom mikor lett rommá: „Extat item rudera ecclesiae S. Petri Apostoli supra Promontorium Elő-Malliense; Quando et quomodo desolata sit, non constat."

14 Mivel 1746-ban az öregek (60-70 évesek) emlékezete nemcsak a Rákóczi-szabadságharc időszakára, hanem szüleik közvetítésével a török felszabadító háborúkig visszamehet, alig valószínű, hogy a templomot ezekben a harcokban pusztították el. Az elpusztulás lehetséges időszaka eléggé leszűkíthető, hiszen a templomban Ferdinánd korában, a XVI. sz. közepén még temetkeztek.

15 Az ép templomról történeti adataink ennél nem sokkal messzebbre nyúlnak vissza. Az általunk ismert legkorábbi egy 1460. május 11-én kelt írott emlék; Miklós egri prépost levele László mislyei préposthoz. Ebben a derék főpap beszámolt Pata huszita elfoglalásáról. „Ceterorum feria tercia proxima post dominicam Misericordia Domini videlicet ante Philippi et Jakobi apostolorum, fratres heretici videlicet Andrisko de Zaghwafev et Whrik circiter cum sexingentis personis equitibus et peditibus obsiderunt quendam montem super Patha inter vineas super Capellam Sancti Petri, ubi die ас nocte festimenter erigitur fortalicium."

16 A szőlők között álló Szt. Péter templomot e levél írója kápolnának nevezi. Ez a szóhasználat hasonló esetekben a település olyan templomára szokott vonatkozni, amely nem plebániaegyház. Gyöngyöspatán a plébániatemplom ekkor (s már hosszú ideje) a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére szentelt, mai helyén álló gótikus építmény volt. A templom leírása Két templom alapjait találtuk. Az ívelt szentélyű nagyobbikban bent foglalt kisméretű, egyenes záródású építménynek végig megmaradtak a felmenő falai egy kvádersor erejéig; az északi szentélyfalnál összefüggően kettő, a nyugati falnál helyenként három kősor is megfigyelhető volt. — A másik templomnál csak a szentély ívének egyes részeinél tártunk fel a felmenő falból egy kvádersort, s a hajó ÉK-i sarkánál; továbbá az északi hajóhoz csatlakozó téglalap alakú építménynél. - A kisebbik templom déli hajófalának a külső tömbjeit a szőlő terasz készítésekor lebontották. A nagyobbik templom hajófalát a déli oldalon az alapokig eltávolították úgy, hogy a fundamentum aljának a törmelékéből való fehéres elszíneződés és a két hajósarok megmaradt alapkövei jelzik a nyomvonalát (17. kép). A kisebbik templomot I. számmal jelöljük, a nagyobbik lesz all. Az I. templomhajó déli oldalán a felszín 70—80 cm-rel volt magasabban mint a megtalált romok teteje; az északi oldalon a felszín 50—60 cm-rel volt magasabban, a II. templomhoz csatlakozó építmény legfelső kövei 15—30 cm-re voltak csupán a felszíntől (4. kép). 12. EÉL Archívum Vêtus Liber 3480. 13. EÉL Archívum Vêtus Liber 3419, pag 369. 14. EÉL Archívum Vêtus Liber 3413, pag. 23-29. 15. Lásd erről később az abszolút időrendről írt fejezetünket. 16. ELTE Bölcsészettudományi Kar történeti intézeti oklevélgyűjtemény 76. sz. - OL DF 250487. 9