Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Bíró Katalin: Őskori leletek a Mátra hegységből

Igen jellegzetes, és a Mátra jelenleg ismert legkorábbi betelepülését jelző lelet a Párádtól D-re fekvő Marhád-tetőn talált Bockstein-jellegű kaparókés (2. kép). Az eszközt Varga Gyula geológus térképezési munkák során találta. Felfigyelt a Mátrában ismeretlen, helytől idegen nyersanyagra, és a Földtani Intézet gyűjteményében helyezte el. A rendkívül szép, gondosan megmunkált eszköz az ún. „szeletai kvarcporfirbór' készült, amely Miskolc környékén, Bükkszentlászló és Bükkszentkereszt határában fordul elő természetes állapotban.

7 A kaparókés jellegzetes középső paleolit típus, mindkét oldalán felületi retussal kialakított. Lapos, gyengén asszimetrikus forma, az előlapon meredekebb élretus, amely a jobb élen folyamatos, a bal élen inkább tompításszerű, meg-megszakadó. A jobb él alatt a hátlap felől is meredek, jellegzetes „váltakozó élretus" látható. Az eszköz vezérlelete annak a levélkaparós-levélhegyes komplexumnak, amelyet Magyarországon csak az elmúlt évtizedben sikerült kimutatni,

8 és amelynek feldolgozását Ringer Árpád végzi doktori disszertációjában.

9 - A kultúra virágkora a Würm 1 maximum környékére tehető, bár valószínűleg igen hosszú ideig élt hazánkban is. Leletei leginkább felszíni szórványokból, illetve a régebben „korai Szeleta-kultúra" és „Eger-kultúra" néven meghatározott anyagokból kerülnek elő. A Marhád-tetői eszköz közéjük tartozása kétségtelen; megfontolandó, hogy a Vértes László és Vörös István által hasonló korra, illetve kultúrába sorolt mátraderecskei lelet is ehhez a komplexumhoz tartozhat. A Marhád-tetői eszköz is minden valószínűség szerint „vadászlelet". A meredek, magas hegy tetején semmi nyom nem utal megtelepedésre. A távoli nyersanyagból készült, remek kidolgozású eszközt bizonyára portyázó vadász hagyta ott. Valamivel fiatalabb, és - mátrai viszonylatban - lényegesen gazdagabb a Mátraháza, Sombokor hegytől DNy-ra talált leletanyag. A lelőhelyet a Földtani Intézet gyűjteményéből ismert limnoopalit, illetve opálbreccsa nyersanyag begyűjtése céljából kerestük fel Varga Gyula geológussal. Ez a fehér, szürkésfehér, porcelánszerű, magas fényű anyag ugyanis rendkívül hasonlít a Felnémet határából begyűjtött hasonló anyagra, amelynek régészeti lelőhelyeken való megjelenése, felhasználása az „Eger-kultúra" lelőhelyeiről ismert, és feldolgozó műhelye a nyersanyagkibúvás mellett megfigyelhető volt.

10 Tervezzük ennek a könnyen felismerhető, szép, különleges nyersanyagnak régészeti-kőzettani feldolgozását, ezért szükséges volt a hozzá hasonlónak ismert — eddig egyetlen - előfordulás vizsgálata is. A nyersanyag lelőhelye a Sombokortól DNy-ra, a Honvéd üdülőtől E-ra épülő új erdészeti út mentén találtuk meg, másodlagos helyzetben, kimállott nagy tömbök formájában. A felnémeti előforduláshoz hasonlóan a feldolgozó műhely itt is megtalálható, közvetlenül a nyersanyag-előfordulás helyén. Elsősorban szilánkokat, magköveket figyelhettünk meg a felszínen. A begyűjtött anyagban ezek mellett olyan eszközök is vannak, amelyek a leletanyag korának pontosabb meghatározását is lehetővé teszik. Az eszközök és magkövek nyersanyaga kivétel nélkül a helyi fehér, szürkésfehér, sárgás, porcelánszerű limnoopalit (3-4. kép). 6. A Bockstein jellegű kaparókés sajátos módosulata. Amennyiben késó'bb nagy szériákban is ismert lesz, érdemes lesz külön változatként számon tartani. Megköszönöm Gáboriné Csánk Veronikának, hogy felhívta a figyelmemet az eszköz Quina, pontosabban demi-Quina jellegére; az ilyen kaparóktól azonban elválasztja hátlapi megmunkálása és váltakozó élretusa. 7. Vértes László-Tóth Lajos 1963. 3-10. 8. Gábori Miklós 1976. 9. Ringer Árpád 1982. 10. 1982. április 1. terepbejárás, Fodor László, Fiiköh Levente, és Simán Katalin részvételével. 6