Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Kriston Vizi József: Dramatikus játékok Bekölcén

emlékezete szerint korábban a suhaderek jártak négyen—öten nyársalni,

29 majd ezek a fiatalok és a hozzájuk illő lánykák jöttek össze egy helyen, s ott mónárkalácsot, rántottát és egy kevéske italt fogyasztottak. Nagyobb bált (s azt is a korcsmában vagy az iskolában) csak a legények és a nagylányok tartottak. Azonban ennek polgárosultabb formájára, tudniillik a színezett, bolti papírmasé álarcokra, később pedig már a kölcsönzőből bérelt (!) ruhákra többek is emlékeznek.

30 Amíg a farsangi mulatság szinte kizárólag a fiatalság együttes, de elkülönült szórakozását szolgálta, addig az év többi napján rendezett bálok a falu egész közösségének nyújtottak kiváló lehetőséget. E szórakozási alkalmak némelyike ugyan még tartotta korábbi, jeles ünnepekhez kötött jellegét (Karácsony, szilveszter, Húsvét és Pünkösd) oly formában is, hogy a rokonok összejöttek valamelyikük házánál, majd később együtt mentek a báli mulatságra. A majálisok, majd a júniusi „rózsa-bál", vagy az októberi szüreti és disznótoros bálok már egy megváltozott körülmények által létrejött újabb életforma kifejezői. A korábban spontán szerveződött nyári táncok viszont ezzel párhuzamosan, szinte észrevétlenül szűntek meg. A hagyományosnak mondható keretek között végbement változásokat mi sem jellemzi a legjobban, mint a közösségi társas összejövetelek szervezőinek is átalakult helyzete.

31 Adatközlőink egyike sem emlékszik arra, hogy a régi bálokat ne a helyi Tűzoltóegylet, vagy még inkább az Olvasókör

32 tagjai szervezzék. Ennek élén a kántortanító állott, aki a legényekből és a fiatalabb nős férfiakból dalárdát is alakított. A kórus rendszeresen énekelt a temetéseken, de eljártak Balatonba is, köszönteni plébánosukat nevenapján.

33 Az Olvasókör elsősorban a helyi fiatalság művelődési igényeit elégítette ki oly módon, hogy megszerzett ismereteiket — természetesen a szabadidőhöz és a lehetőségekhez mérten — felszínen tartotta, valamint a tagokat egyúttal aktivizálta is. Egyrészt úgy, hogy a közösségi életben, a bálok szervezése, rendezése során kaptak felelősségteljes feladatokat (zenészek megfogadása, engedély megszerzése, a belépődíjakból való gazdálkodás), másrészt pedig maguk is színpadra léptek a helyi iskola vagy kultúrház termében, bemutatva egy hosszú korszak divatos népszínműveit (Falu rossza, Piros bugyelláris, Sárga csikó stb.). Ez utóbbi alkalmak az ősztől Húsvétig tartó időszakban szintén az egész falu közösségét megmozgatták. E fiatalok közül az 1940-es évek elején még egy öt főből álló vonós banda is alakult, akik néhány télen át önálló bált adtak a kocsmában vagy az iskolában egy-egy cigányzenész vezetésével.

34 A gyűjtések során nyert adataink egyértelműen bizonyítják, hogy ezen alkalmak és lehetőségek szerencsésen nivellálták a különböző vagyoni helyzetű, más-más tevékenységet végző fiatalok eltérő viszonyait, legalábbis ami a gondolkodásmódjukat illeti. Jelen keretek között nincs arra mód, hogy tovább részletezzük községünk szokás- és hagyomány világát, elemeinek ma már alig-alig kitapintható gyökereit. A fenti, Bekölcére s néhol környékére is utaló tények és tendenciák megemlítése úgy véljük nem haszontalan a továbbiak megértése szempontjából, lévén mindig is közvetlen kapcsolat egy-egy szokás és annak megvalósító közege (éltetője vagy elhagyója) között. 29. Hossó Kismaréi Imre adatközlő 30. Pozsik Ernő adatközlő 31. Kaposi Edit-Maácz László 1958. 113-118.; Vö. még.Pesovár Ferenc 1978. 47-54. 32. A vidéki, falusi egyletek és különböző körök részletes elemzésével még adós a művelődéstörténeti kutatás. Elvi alapjait nyújtja Balogh István 1972. 550-564. 33. A Körnek külön helyisége is volt, ahová a 16 éven felüli legények jártak be. Összeadott pénzükből telepes rádiót vettek, s azt hallgatták, vagy dominóztak, sakkoztak és kártyáztak is. 34. Sütő Elemér adatközlő. 277