Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Kriston Vizi József: Dramatikus játékok Bekölcén

Kriston Vízi József DRAMATIKUS JÁTÉKOK BEKÖLCÉN (Észak-Heves megyei adatok a temetési paródiák és a tréfás lakodalmas kérdésköréhez) Manga János (1906-19 77) emlékének Népünk színjátékszerű szokásainak, dramatikus jellegű hagyományainak kutatása körülbelül az utóbbi három évtizedben vált intenzívvé. A korábban még csak útkereső, illetve e vizsgálatok irányát különböző szempontokból kijelölő munkákat

1 követően egyre tervszerűbbé váló gyűjtések, lokális majd regionális anyagközlések

2

, valamint a történeti—filológiai s összehasonlító kutatások közzététele

3 nyomán a néprajztudomány napjainkra már egyre örvendetesebb eredményeket tudhat maga mögött e téren. Az ismert és általunk is áttekintett publikációk egyértelműen jelzik, hogy az esetek döntő többségében parodisztikus mozzanatokkal jellemezhető játékos vagy színjátékszerű cselekvések előadása mindig egy-egy, az adott közösség szempontjából kiemelkedő jelentőségű ünnepi alkalomhoz kötődik.

4 Ezek az alkalmak azonban, legyenek akár az emberi élet fordulóival, a naptári év jeles napjaival (vagy annak nagyobb ünnepköreivel), de akár a társasmunkákkal kapcsolatosak, lévén szinte az utóbbi évtizedekig rendre visszatérők, így a bennük rejlő közös mozzanat: t. i. lehetőség az együttes játékra és szórakozásra, megfelelő formákban rögzültek s hagyományozódtak. Az e kérdéskört vizsgáló kutatók közül DÖMÖTÖR Tekla

5 és MANGA János

6 korábbi tanulmányai keltettek nagy figyelmet. Napjainkban pedig UJVÁRY Zoltán az, aki nemcsak összegzi több, mint két évtizedes gyűjtő- és teoretikus munkásságát, hanem hazai és nemzetközi összehasonlító anyagát folyamatosan bővíti s adja közre.

7 Az említett szerzők mind a népszokások, mind pedig a népi színjátszás alkalmi és főbb jellemzőik elemzése során végzik el az — itthoni vonatkozásban is eléggé sokrétű, szórványos — adatok egybevetését a Kárpát-medence és tágabban Európa népeinek hasonló szokásgyakorlatával, amely egyúttal kultúrtörténeti tanulságok levonására is alkalmas.

8 Mindemellett látnunk kell azt is, hogy a néprajztudomány mai állapotában megfigyelhető szintézis-alkotó törekvések mellett továbbra is nagy szükség van a folyamatos és újabb, akár éppen a kiegészítő jellegű gyűjtő- és kutatómunkára is. l.Viski Károly é. n. 291-327.; Ortutay Gyula 1936. 99-101.; Uő. 1956. 91-98.; Dömötör Tekla 1938. 47-51.; Uő. 1940. 235-242.; Dégh Linda 1939. 78-90.; Uő. 1941.; Manga János 1953. 2. Ujváry Zoltán 1957. 143-160.; Ferenczy Imie-Ujváry Zoltán 1962.; Uők 1966. 181-195.; Ujváry Zoltán 1968 447-492.; Uő.1975. 93-112.; Manga János 1968.; Paládi-Kovács Attila 1968. 241 -251.; Jávor Katalin 1969. 265-293. Z.Dömötör Tekla 1957. 253-269.; Uő.1958. 313-332.; Uő.1964 (1979.).; Uő.1974.; Uő.1979. 393-413; Ortutay Gyula 1958.; Ujváry Zoltán 1957. 143-160.; Uő.1961. 5-82.; Uő.1969.; Uő. 1973. 221-228.; Uő.1978.; Uő.1979. és Uó'.1981/a. 4. Manga János 1953. 11. 5. Dömötör Tekla 1964.; Uő.1974. 6. Manga János 1968. 7. Ujváry Zoltán 1978.; Uő.l981/a. és 1981/b. 8. Igen jó példának tartjuk erre vonatkozóan az agrárkultusz kutatása terén: Ujváry Zoltán 1968. 18 Az egri múzeum évkönyve 273