Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Cs. Schwalm Edit: A gabonaneműek szerepe az Alsó-Garam mente népi táplálkozásában

(Muzsla, Kisújfalu), hogy a pára kijöjjön belőle, vagy 2—3 szelet kenyeret tettek a tetejére (Kisgyarmat), hogy elszívja a felbugyogó levet. Erős fűtés kellett hozzá, nagyobb tűz, mint a kenyérsütéshez. Kb. 2 óra hossza a sütési idő. Legtöbbször több család, rokonok, ismerősök közösen csiráztattak nagyobb mennyiségű gabonát egy háznál, és a levet elosztották. Biracsot még ma is készítenek nagyböjtben, Bényben kenyeret fogyasztanak mellé. Akkor jó, ha csipás, azaz a cukor kiüt a tetején. Árpa A termelt árpa túlnyomó részét állati takarmánynak használták. Ritkán használtak étkezéshez árpalisztet. Kenyérsütéskor kevertek néha búzaliszthez, vagy kukoricadarával keverve árpagancát vagy kanálval szaggatottat

49 készítettek: a vízben megfőzött kukoricadarát árpaliszttel sűrítették, kanállal tálba szaggatták és zsírral lelocsolva fogyasztották (Kisgyarmat). Az árpakását vagy gerslit ritkán főzték levesnek. Általában disznóölésnél használták. A múlt század végén otthon készítették el: megabálták (kicsit megfőzték) az árpát, majd nagy famozsárban törték, megmosták, hogy a héjjá lemenjen róla. Később már malomba vitték hajalni, megkoptatni, megkopasztani. Hurkatölteléknek és a hurka abálólevébe főzve készítették. Az árpakásának két formája van: Az egyik változatnál annyi kását tettek az abálólébe, hogy elfőjje a levet, a másiknál a hurkalébe a disznóvért is beleengedték, majorannával, feketeborssal ízesítették. Ha levét elfőtte,- tepsibe rakva megsütötték, mint a lepényt. Kenyérrel fogyasztották. Neve: kódus kása, kudus kása, abátkása (Kőhídgyarmat, Köbölkút, Bény, Kisgyarmat, Páld). Kukorica Az 1940-es évekig nagy szerepet játszott a táplálkozásban. A megőrölt kukoricát sűrű szitán megszitálták. A szitán áthulló finomabb része a lisztje, a szitán fennmaradó, nagyobb szemcsés a kása. Mindkettő különböző módon való elkészítése jelentős. A kukoricaliszttel készült kenyérről, az előzőekben már szóltunk. Kukoricalisztből készült főtt pép: г. gombóca vagy furkó és aganca. Kukoricagombóca: langyos vízzel keményebb tésztát gyúrnak, kézzel kis gombócokat formálnak és forró vízben kifőzik. Általában kevés búzalisztet is kevernek bele, hogy jobban összeálljon. Rántott levest, vagy paprikás zsíros levet öntenek rá. „Mi asszonyfélék megettük kézzel is" (Kisújfalu). Szilveszterkor férjjósló céllal készítettek furkót. Mindegyik gombócba kis papírszeletet tettek, amelyikre egy férfinév volt írva. Forró vízbe dobták, amelyik legelőször feljött a víz színére, olyan nevűhöz megy férjhez a lány a következő évben. Kukoricaganca: meleg vízzel lágyabb tésztát kavartak. Kb. egy óra hosszáig állni hagyták, hogy édesedjen. Kanállal forró vízbe szaggatták. Szűrőkanállal tálra szedték, ha feljött a víz tetejére. Zsírral vagy túróval és tejjel ízesítették. Kedveltek voltak a sültpépek is. Málé: sütés előtti nap este leforrázták a lisztet, hogy édesedjen. Zsírozott tepsibe öntve sütötték. Néha kis búzalisztet is kevertek bele. kgörhönt, görhönyt vagy prószát sütés előtt 1—2 órával forrázott lisztből készítették. 49. Árpaganca, kanálval szaggatott: kukoricadarával összekevert, megfőzött árpalisztből kiszaggatott galuska. 16* 243