Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Löffler Erzsébet: Adatok az egri filoxéravész történetéhez

A 69171/VI. 1887. sz. miniszteri rendelet szabályozta a szőlővessző forgalmát. Eszerint zár alatt levő, vagy immúnis homoktalajokra európai és amerikai gyökeres és sima vesszőket is bárhonnan lehetett vinni. Zárolt területekről szőlővesszőt tengelyen nem volt szabad szállítani, zárlati csoporton belül azonban ez megengedett volt. A nem zárolt községek területéről csak sima vesszőket lehetett kivinni, a törvényhatóság tisztviselőjének engedélyével. Előírás szabta azonban meg a körültekintő csomagolást. Ezzel minden korábbi, a szállítást szabályozó rendelet hatályát vesztette. Az intézkedés meghozatalára azért volt szükség, mert a korábbi tiltó rendelkezések már gátolták az új telepítéseket, a pótlásokat.

1 9 A magyar törvényhozásban természetesen megtaláljuk a nemzetközi filoxéraegyezményben rögzített megállapodások valamennyi pontját.

20 A fenti intézkedésre szükség is volt, mert igaz ugyan, hogy Pancsován kívül eleinte máshol nem észlelték a rovart, később azonban nevezetesebb borvidékeink is elfertőződtek. A korán fertőzött területek közt voltak a budai, a Balaton környéki és az érmelléki borvidékek. A kártevő Arad megyében és a Szerémségben 1884-ben jelent meg. 1885-ben a Hegyalján, 1886-ban az egri borvidéken és Szekszárd környékén, 1888-ban Ruszt környékén, 1889-ben a Küküllő menti bortermelő területen.

2 ! Az egri szőlőgazdálkodás a filoxéra előtt Egerben a rendkívül kedvező talaj- és domborzati viszonyok következtében már a korai középkortól kezdve jelentős szőlőkultúra alakult ki. Sajnos mind a talaj-, mind a domborzati viszonyok kedvezőek voltak a kártevő számára is, ez is magyarázza azt, hogy a filoxéra az egri borvidéken lényegesen nagyobb pusztítást végzett, mint az ország többi területein. A város a Bükk hegység délnyugati lábánál fekszik, annak az Alföldre nyíló kapujában. Tengerszint feletti magassága 180 m körül van. A város keleti oldalán emelkednek az Eged és a Várhegy, melyek a Bükk délnyugati nyúlványát alkotják. Mindkettő triász korú mészkőből áll. Ezek a kőzetek a városban a felszínen nem találhatók meg, mert a vetődések során mélyre kerültek és fiatal rétegek borították be őket.

22 A Bükk hegység fő tömegét triász korú mészkő alkotja, alárendeltebben dolomit és pala.

23 Az eocén korszakban alakult ki a hegységben még található vörösbarna durva törmelék és kisebb mennyiségben ekkor is képződött mészkő. Az oligocén korszakban agyagos kőzetképződés zajlott. A miocén kor legfontosabb kőzettípusa a riodácittufa, mely a város határában csaknem mindenütt megtalálható. Világossárga színű laza kőzet, melyre tulajdonképpen a város környéki borvidék települt. A pleisztocén korban három kőzettípus alakult ki: az Eger-patak teraszkavicsa, a forrásvízi mészkő (mely a patak völgyét keletről szegélyezi) és a nyirok (agyagtalaj), mely tufamáladékként jött létre.

24 A patakot mindkét oldalán teraszok szegélyezik, melyeknek alja riolittufa, amelyet a nyugati parton azonban egy-két méter vastag homokos kavicshordalék takar.

25 19. Feyér Piroska 1970. 117. 20. Feyér Piroska 1970. 120. 21. A Pallas Nagy Lexikona VII. 1894. 195. 22. Mészáros Ervin 1933. 3. 23. Kleb Béla 1978. 17. 24. Kleb Béla 1978. 17-27. 25. Kleb Béla 1978. 17-27. 25. Mészáros Ervin 1933. 4. 151