Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Löffler Erzsébet: Adatok az egri filoxéravész történetéhez

ország borvidékein és hamarosan elkezdte pusztító munkáját Európa többi országában is.

2 A szőlő filoxérája kizárólag csak a Vitis-nemhez tartozó igazi szőlőfajokon él meg. Különféle fejlődési stádiumai vannak, bonyolult nemzedékváltáson megy keresztül. Szaporodása a mi klímánk alatt április végétől november végéig, vagyis 7 hónapig tart, évenként átlag 7 nemzedéke van. A szőlőben tulajdonképpen csak a gyökérlakó formája tesz kárt, többi nemzedéke csak azért veszélyes, mert utódaik előbb-utóbb szintén gyökérlakókká válnak.

3 A filoxéra gyökérlakó alakja alig 0,5-1 mm hosszú, zömök termetű, sárga színű rovar. Hasi oldalán helyezkedik el szívó szájszerve, szipókája, mellyel a szőlő gyökerét megszúrja és annak nedveit kiszívogatja. Ennek következtében a gyökér azon a helyen kórosan megduzzad, e duzzadások egy idő után elrothadnak, velük együtt pusztul a gyökér is. A gyökérlakó filoxéra általában háromszori vedlése után éri el teljes fejlettségét, s akkor párosodás nélkül letojja maga mellé 0,3 mm hosszúságú petéit. A petéből kikelt rovarok 4 hét múlva szintén szűznemzéssel már újra tojnak. Szaporodásuk ily módon folyik az említett 7 hónapon keresztül.

4 A melegebb nyári hónapokban egyes gyökérlakó alakokból a felszínre húzódva vedléssel szárnyas nőstények alakulnak ki. Kisebb távolságra elrepülnek, messzebbre a szél sodorja el őket. A levélfonákon helyezik el szűznemzéssel kétféle nagyságú, 7—8 tojásukat. A kisebb tojásokból hímek, a nagyobbakból nőstények kelnek ki. Ezek szárnyatlanok és nem tudnak táplálkozni, egyetlen feladatuk a párosodás és ezátal az úgynevezett téli tojások létrehozása és elhelyezése a kéregrepedédésekben. Minden nőstény csak egy-egy tojást tojik, a kikelő lárvákból fejlődnek az úgynevezett ősanyák. Szívásuk hatására a szőlőleveleken gubacsok keletkeznek, melyek lassan körülveszik az ősanyát. Az ősanya a gubacsokon szűznemzéssel 400—600 tojást rak le. E tojásokból kétféle lárva bújik elő. Egyik típus levándorol a gyökerekre, s mint gyökérlakó folytatja a fejlődési kört. A többi gubacslakó lesz és több nemzedéknek ad életet, szintén az említett kétféle módon.

5 Ennek a támadásnak a szőlőtő nem tud sokáig ellenállni. Gyökerei egymás után tönkremennek és elhalnak. A növény ennek következtében nem tud táplálkozni, lassanként gyengülni, betegeskedni kezd. 3-4 év alatt az egész tőke tönkremegy, kiszárad. Hűvösebb klíma esetén egy-két évvel tovább húzódhat a folyamat.

6 A védekezést igen megnehezítette, hogy Európában elsősorban gyökérlakó alakja élt, valamint az, hogy a rovar kicsiny, és a felismeréséig hosszú idő telt el. A védekezés módjai a következők: \.A vegyszeres irtás. Ezt európai fajták esetében kellett és kell alkalmazni. A kártevő irtására a járvány terjedésekor ez a módszer bizonyult a legalkalmasabbnak, melyet szénkéneggel végeztek. Teljes fertőtlenítést ezzel a módszerrel nem lehetett elérni, mert az egyben a tőke pusztulásához is vezetett volna. Ha azonban a szénkéneget csak kisebb mennyiségben juttatták a talajba, a kártevő nagy része elpusztult, a tőke azonban épen maradt. Ezt a módszert gyérítésnek nevezik, alkalmazásánál figyelembe kellett venni, hogy csak ott érdemes végezni, ahol a talajviszonyok erre megfelelőek, vagyis a talaj közepesen kötött. A vegyszer gazdaságos alkalmazásánál az sem közömbös, hogy a tőkék szabályosan vannak-e ültetve? Ezeken kívül a szénkénegezett talaj gazdagabb trágyázást is igényel. Az eljárás hátránya az volt, hogy a szénkénegezés bizonyos szakértelmet igényelt, 2. A Pallas Nagy Lexikona VII. 1894. 195- 196. 3. A Pallas Nagy Lexikona VII. 1894. 195. 4. A Pallas Nagy Lexikona VII. 1894. 195. 5. Feyér Piroska 1970. 86. 6. A Pallas Nagy Lexikona VII. 1894. 195. 148