Agria 20. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1984)

Dancza János: A subalyuki ősember-maradványok sorsa (visszaemlékezés)

6. kép. Az átvételi leltárkönyv első oldala Erre válaszként a Népszava július 10. számában jelent meg Szélpál Árpád cikke: „Az ősember nyomában. Hogyan találta meg Dancza János egri természetbarát elvtársunk a Bükk hegység egyik barlangjában a neander-völgyi lelettel egy idős ősemberének és gyermekének a maradványait."

4 A cikk megjelenése bosszantotta KadiEot, mert látta, hogy nem nézem tétlenül mesterkedéseit. A másik írásos bizonyíték nemrég került a kezembe és a leleteknek Egerben 1933-ban történt átvételéről készült leltárkönyv első lapjának a fotókópiája. A jegyzékre elsőként a sacrum (keresztcsont) van felvéve (6. kép). A tárgy története rovatban: „Dr. KadiC 0. ásatása 1932. (Dancza J. gyűjtése) átvétetett Eger város 380/933 sz. akta alapján." Állapotát illetően minden megjegyzés nélkül, vagyis épen vették át. A keresztcsontra vonatkozó adatokból nemcsak az tűnik ki, hogy KadiC már 1932-ben ki akarta sajátítani a leletek feltárásának a tényét, de az is, hogy ez a fontos vázrész az átvételnél még teljes egészében megvolt. Ugyanis a 2. rovatban felvett állkapocs „(mandibula töredék 2 részben)" jelzi, hogy ez a vázrész sérült volt. Ez után már a 3., 5., 6., 7. tételként felvett vázrészeknél viszont már csak „Kadiö O. ásatása 1932" olvasható. A keresztcsont jelentősége az volt, hogy az addig Európában összesen előkerült 3 példány közül ez volt az egyetlen teljes példány. Ezt bizonyítják dr. Lóczy Lajosnak a Monográfiában írt előszavának a sorai is: „Különösen a kitűnő állapotban levő keresztcsont méltó figyelemre, 4. Szélpál Árpád 1932. 10. 123