Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Korompai János: A levélíró Gárdonyiról

Gárdonyi Géza stílusának minden műfajban, sőt még a magánbeszélgetésekben is ez volt az egyik alapkövetelménye. A mostani vizsgálódás alapjául szolgáló titkosírásos jegyzetekben többször megfogalmazta a rövidség fontosságáról szóló tételét. A3.sz. Mesterfüzet 105. oldalán ez áll: „A rövidség haszna: könnyüség, világosság, meg hogy a képzeletnek játékteret nyit." Még bó'vebben kifejtve látjuk viszont ezt a gondolatot a Mesterkönyv 6. oldalán: „A rövidség hasznai: A játékosság is mennyivel könnyebben belevihető a kis műbe. S mentül rövidebb a mű, antul könnyebben tagolható, tehát arányaiban tökéletesebb, kerekebb lesz s így művészibb is." Nagyon gyakran, legalább húsz alkalommal olvasható ez a jelszóként hangoztatott szabály: „Mindent lehet röviden!" Ezt a három szót a legkülönbözőbb, néha egészen váratlan helyeken találtuk: füzetek és borítékok címlapján, külön kemény kartonlapra rajzolva, mintha Gárdonyi írás közben fizikailag is mindig szem előtt akarta volna tartani. Sokszor szöveg közben, beszúrva, megkülönböztetett betűnagysággal vagy bekeretezve jelenik meg. Maga Gárdonyi kínál példákat arra, hogy mit ért a szépnél szebb, mert rövidebb szövegek alatt. Háromszor is megemlíti az egri köszönőleveleket. Az elsőt 1899. augusztus 8-án írta az egri városi közgyűléshez címezve. Válogatott szép szavakkal mond köszönetet azért, mert a város örök használatra átengedte neki a háza előtt lévő területet, hogy ott a külső zajtól óvó kertet létesíthessen. Ezzel az a fiatal kora óta dédelgetett vágya vált valóra, hogy végleg elhúzódhasson Egerbe, a felséges romok közelébe és ott várja meg élte decemberét. Amásodik levél 1913. január 7-én kelt és benne azért mond hálás köszönetet, mert a város képviselőtestülete róla nevezte el azt az utcát, amelyben lakóháza áll. 1912. december 8-án így emlékezik meg erről az eseményről naplójában: „ ... Ez nem ünneplés. Több annál. Sokkal több. Örök jubileum, amelyre a város népe mindannyiszor rágondol, valahányszor Gárdonyi utcáján végigbotorkál.. .". A rövidítésre a másik nagyszerű példát apja sírkőfeliratával hozza kapcsolatba. A káli temetőben Gárdonyi Géza által felállíttatott emlékkövön ma is olvasható teljes felirat így szól: ,,Ki mondaná meg mivel tartozunk az Istennek, hogy napja süt reánk? S mivel tartozunk az édesapának, akinek szíve második napunk volt. A sírra nézünk s könnyes szemmel kérdjük: Porrá válik-e a szeretet is? S az égre nézünk, a fénnyel telt égre és könnyeinket bízva letöröljük." Rövidítésre törő revíziója eredményeképpen elégnek találta volna ezt az egyetlen sort: ,J*orrá válik-e a szeretet is? " 3. Mf. 87. o. E második példa sírkőfelirat. Magyarázatlanul megmondja, mit értett Gárdonyi „véshető mondatok" alatt. 2. „Csak a meleg szavak a szem a levélben, a többi szalma és ocsu. Ezért lehet a levél bármilyen rövid." 3. Mf. 84. o. Érthető, hogy a meleg, a szép és jó követelménye is átvonul a rendelkezésünkre álló összes titkosírásos forrásokon, hiszen Gárdonyi hosszú írói pályáján mindig a meleget kereste. A meleg az ő értékrendszerében egyet jelentett a széppel és a jóval. Az írásmű témájának kiválasztására és elbírálására megfogalmazott szabályok között (3. Mf. 12. o.) ezt olvashatjuk: „Csak ami a meleg mélységből fakadt, az az arany-hagyatéka az írónak." A meleg a szívvel kapcsolódik. Ezért írta le ugyancsak a 3. Mf. 12. oldalára ezt a számára nagyon fontos szabályt: ,,Ami nem a szívnek szól - vesd eV." A 3. Mf. 109. oldalán újra visszatér ez a gondolat más szavakkal megfogalmazva: „Csak az az író adhat kincset az emberiségnek, aki azt írja, amit a szíve parancsol." Ismét találkozunk ezzel a követelménnyel a 4. Mf. 6. oldalán: „Csak az a történet érdekel, amelyet szívemmel olvasok. Ami a szívből jön, a végtelenségből jön." Ezt a jegyzetet Gárdonyi a Mesterkönyv 43. oldalán 276