Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Takács István: Gyöngyöshalász–Encspuszta késő rézkori település halcsont leleteinek elemzése

sága a dendrokronológia módszereihez hasonlóan az időjárás függvényei. A nagyszámú, külön egyedekből származó vizsgálati anyag pontosabb képet adhat, mert az állat egyedi élete során történt változások, (például betegség) is kihatnak a gyűrűk méreteire. Bár metrikus úton nem dolgoztuk fel

30 az előkerült leleteket, mégis megállapítható, hogy a rézkori harcsák életében (12—16 év) az időjárás kiegyenlített, kiugró nyári vagy téli periódus nélküli volt. Halászat, feldolgozás Az ősi halászati módszereket három fő csoportra bonthatjuk: szigonnyal való elejtés, pecekkel—horoggal történő halfogás, rekesztéses, vagy hálóval történő halászat. Egyik legrégibb halászati módszer a szigonyozás. Csontból készült szigonyhegyek az ember fejlődésének korai szakaszaiból már kimutathatók.

31 Egyedi halfogásra, nagyobb halak elejtésére alkalmas. A pecek a horog ősi formája.

32 Egyszerű működésű két végén kihegyezett csont vagy fa szerkezet, közepére erősített zsinórral. Erre kerül a kiválasztott csalétek. A pecek ilyenkor a zsinórral párhuzamosan fekszik. A hal a csalétket a pecekkel együtt kapja be, mely a halász erőteljes húzására annak szájában, garatjában vagy gyomrában keresztbe áll és hegyes végeivel a húsba fúródik. A horog a pecek kifinomult formája. Anyaga lehet csont, fa, szaru vagy fém. A horgok mérete óriási variációval bír, kifejezetten nagy harcsa fogására készült nagyméretű csonthorgok nem ismeretlenek a korai időszakokból.

33 A praehistorikusidők rekesztő halászatáról tárgyi bizonyíték, azok anyaga, szerkezete miatt, nem maradt fenn. Az ágakkal, karókkal lezárt mederszakaszok, partszélek időszakos jellegűek lehettek, funkciójuk betöltése után elkorhadtak, vagy elmosta őket a víz. A hálós halászat hagyott maga után tárgyi emlékeket. Bár a hálók anyaga természetéből adódóan elenyészett, mégis a hálót a víz fenekére húzó csont, égetett agyag hálónehezékek bizonyítják azok jelenlétét. Ezek a leletek a korai települések anyagában már jelentkeznek. A kifogott halak életben tartásának módja sem volt ismeretlen a rézkor embere előtt. Jól szemlélteti ezt a péceli kultúrából előkerült halbárka alakú edény.

34 Feltételezhető, hogy a Gyöngyöshalász—Encspuszta rézkori telep embereinek a halászat jelentős foglalkozása lehetett. Ehhez a vízrajzi feltételek adottak voltak. A nagyméretű halfajok jelenlétéből a vizek nagy halbőségére és kialakult halászati módszerekre lehet következtetni. Az előkerült halfajok alapján a következő feltételezéseket tehetjük: Nagyméretű állatokról lévén szó, valószínű, hogy egyedi módon szigonyozással vagy pecekkel, horoggal fogták őket. A nagytestű harcsák esetében a hálós halászatot szinte kizártnak tekinthetjük. A csuka, süllő szigonnyal, pecekkel, horoggal, de hálóval is fogható, míg a ponty a szigonyozás mellett inkább a hálós halászat zsákmánya. Bár más halfajok csontja nem került elő, jelenlétük bizonyos, halászatuk eredményesen nagy mennyiségben csak hálóval oldható meg. 30. A módszer jelenleg kidolgozás alatt. 31. KALICZ Nándor 1970. 28. ábra. 32. HERMAN Ottó 1887. 380. 33. HERMAN Ottó 1887. 174-190. 34. KALICZ Nándor 1970. 47. ábra. 69