Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Takács István: Gyöngyöshalász–Encspuszta késő rézkori település halcsont leleteinek elemzése

rákból, a vízparton és környékén élő emlősökből tevődik össze, de esetenként a dögöt is megeszi. Feljegyzések szerint kutya, sőt gyermek csontot, testrészt is találtak már nagytestű kifogott példány gyomrában. Ezek azonban inkább csak vízbe fúltak tetemei lehettek.

5 A harcsa a hegyvidék gyorsfolyású patakjainak kivételével minden hazai nagyobb vízfolyásban, állóvízben otthonos, kedvelt búvóhelyei alámosott partrészek, bedőlt fák, a meder mély fekvésű lyukainak sötét, védett részei. Általában hajnali, esti órákban mozog, de időnként napközben is megjelenik a vízfelszínen, ahol csendesen elfekszik, sütkérezik, vagy a reá jellemző, ún. forgásokkal mozog a felszín és a fenék között. Ivása május—júniusra tehető (a népi tapasztalatok szerint a mandula virágzásával esik egyidőbe). Ikráit a vízinövények gyökerei közé túrt fészekbe rakja, melyet hosszabb ideig őriz. A harcsa növekedésére, maximális életkorára, súlyára, hosszára csak következtetések vagy egy-egy kapitális példány hozzávetőleges pontossággal leírt adatai állnak rendelkezésünkre (2. táblázat).

6 A Gyöngyöshalász—Encspuszta harcsa leletei közül az állat élőhosszát legpontosabban a 6. gödörből előkerült ceratohyal mérete alapján lehetett meghatározni. Sérülései miatt hosszméretet nem lehetett felvenni, de mérhető volt a test mélysége: 14,3 mm. Ebből a számított

7 testhossz 197,5 cm. Mivel az adott testméretekhez tartozó testsúlyoknak nagy a szórása, becsléssel mintegy 50—60 kg körülire értékelhetjük az állat élősúlyát. Ugyancsak becsléssel 15—20 évesre lehet tenni az állat életkorát. Az ugyancsak ebből az objektumból előkerült három harcsa csigolya esetében a következő megállapítást tehetjük. Az állatok életkorát pontosan meg lehetett határozni a csigolyák belső felületének „évgyűrűiből""

8 1. 13/15. csigolya: 12 éves 2. 7/9. csigolya: 16 éves 3. csigolya: min. 12 éves (sérülései miatt több év nem számolható) Csuka (Esox lucius L. ) A csuka a legfalánkabb ragadozó halak egyike. Táplálékként minden vízi, vízparti élőlényt elfogyaszt, még önmagával azonos méretű fajtársát sem kíméli.

9 Egész nap lesi áldozatát, melyet hirtelen rajtaütéssel ragad meg. Teste jellegzetes, oldalról kevéssé lapított, feje homorú arcélű, ezért a kacsa fejére emlékeztet. Szájában jellegzetes ragadozó fogat visel. Húsa szálkás, bőre pikkelyezett. Elterjedési területe szinte korlátlan: mind az álló, mind a folyó vizekben fellelhető, még a viszonylag kis patakokban is megél. Február—március táján ívik, ikráit a sekély vizek hínáros helyeinek növényeire csomókban rakja le.

1 ° A februári ivások idején gyakran az árterek jege alá szorul,

11 ekkor könnyebben zsákmányolható. 5. HERMAN Ottó 1887. 736. 6. TAKÁCS István 1979. 7. A csontméretéből a harcsa (Silurus glanis L.) testhosszát megállapító index kidolgozása folyamatban van. A ceratohyal méró'helyei már megállapítottak, az index alkalmazható volt. A csigolyák esetében a módszert még nem tudtuk alkalmazni. 8. Az évgyűrűk a fa hasonló köreinek megfelelően keletkeznek. A hal életének nyári és téli szakaszainakjellegzetes képzó'dményei. 9. LÁNYI György 1968. XXI. tábla. 10. LOVASSY Sándor 1927. 844. 11. HERMAN Ottó 1887. 733. 66