Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Vörös István: Gyöngyöshalász–Encspuszta késő rézkori telep állatcsontleletei

feltárt területen kívül történt. A „húsos-végtag" csontjainak a nagy számú akkumulálódása intenzív húsfogyasztást jelez. A kiskérődzők esetében a legtöbb maradvány a fejrégióból került elő, majd ezt követi a hússal borított „húsos-végtag" csontjainak a száma (7. táblázat). Az elméleti csontmegoszlás értékét a legjobban a „száraz-végtag" csontok, kevéssel több mint a fele a törzsrégió, és alig a negyede az ujjpercek mennyisége. A kiskérődző csontok anatómiai (6. táblázat) és a testrégiók (7. táblázat) szerinti megoszlásából (összetartozó tibia-tarsaliák-metatarsus, kevés ujjperc) valószínűsíthető, hogy főleg az 5., 6. és a 11 objektumba került juhokat ott helyben ölték meg és nyúztákdarabolták fel. A szarvasmarhák 25%-át, a kiskérődzők 28,5%-át infantilis-juvenilis korukban, tehát ivarérettségük elérése előtt vágták le. A fiatal állatok alacsony mortalitása jelzi, hogy a szarvasmarhának is és a kiskérődzőknek is az elsődleges hasznosításuk nem a hústermelés volt. A szarvasmarháknak a tej, az igavonás (?), a juhoknak pedig a tej és a gyapjútermelés lehetett a legfontosabb gazdasági hasznuk. A borjúk és a bárányok mortalitása őszi időszakot jelez. 1 . táblázat db % Egyed % Szarvasmarha Bos taurus L. Kiskérődzők Ovis/Capra Sertés Sus scrofa L. domestica Gray Ló Equus cab alius L. Kutya Canis familiáris L. 345 742 13 9 1 29,66 63,80 1,12 0,78 0,08 32 63 4 3 1 28,10 55,24 3,50 2,64 0,87 Gímszarvas Cervus elaphus L. őz Capreolus capreolus L. Vaddisznó Sus scrofa attila Thomas Oroszlán Leo leo persicus Fischer Hód Castor fiber L. Mezeinyúl Lepus europaeus Pali. 1110 7 1 10 2 1 4 95,44 0,61 0,08 0,87 0,17 0,08 0,34 103 2 1 3 1 1 3 90,35 1,76 0,87 2,64 0,87 0,87 2,64 Mocsári teknős Emys orbicularis L. Hal* 25 11 17 2,15 11 9,65 28 2,41 11 Meghatározhatatlan csont fr. 1163 161 100,00 114 100,00 1324=" *a halcsontmaradványokat Takács I. külön tanulmányban közli. 4 Az egri múzeum évkönyve 49