Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Vörös István: Gyöngyöshalász–Encspuszta késő rézkori telep állatcsontleletei

Equus 1. kicsi-alacsony (1200—1360 mm) marmagasságú; (Vitt-féle módszerrel

26 számítva) rövid keskeny-vékony csontozatú „gracilis", keskeny pata; mc. karcsúsági index 15,27, mt. karcsúsági index 11,04 Tiszapolgári-, péceli-, harangedények népének kultúrája (utóbbiban ritka) Equus 2. kicsi-alacsony (1200—1360 mm) marmagasságú, rövid, széles-vastag csontozatú „robusztus", széles pata; mc. karcsúsági index 16,02—16,99 Harangedények népének kult., nagyrévi kultúra (mindkettőben ritka) Equus 3. közepes (1360—1440 mm) marmagasságú, hosszú, keskeny-vékony csontozatú „gracilis", keskeny pata; mc. karcsúsági index 14,40 Péceli kultúra Equus 4. közepes (1360—1440 mm) marmagasságú, hosszú, széles-vastag csontozatú, „robusztus", széles pata; mc. karcsúsági index 15,83—16,43, mt. karcsúsági index 12,35-12,54 Péceli- (ritka), harangedények népének kult., zóki-, nagyrévi kultúra. A gyöngyöshalászi háziló 1360,5 mm (közepes) marmagasságú gracilis csontozatú, keskeny patájú Equus 3. típusú volt. A péceli kultúra és a kora bronzkor háziló-állománya testméret és testalkat szempontjából rendkívül heterogén, ami az eltérő származással és eredettel függ össze.

2 7 A magyarországi korai háziló-állomány — valamint a derejevkai legkorábbi házilovak"

2 8 — testméret-varianciája is predesztinálja azt a feltételezést, amely szerint a kelet-európai vadlovak domesztikálását különböző helyen és eltérő ökotípusú vad formákból hajtották végre. Az egyes lokális háziló ökotípusok kulturális tényezők következtében keveredtek, de „fajtajellegüket" (testméret, testalkat, szín stb.) a háziló-állományban megtartották (az eltérő ökotípusok differenciált felhasználása, felhasználhatósága? ). Magyarországon az egyes háziállatfajták megjelenése, dominancia-viszonyai; az állományt alkotó fajták egymáshoz.való viszonya a gyarapodó csontanyag komparatív tanulmányozása során nyomon követhető. Jelenlegi ismereteink szerint a késő rézkori-, kora bronzkori háziló-állomány az alábbiak szerint jellemezhető (Vitt-féle módszerrel számított marmagassággal): Péceli kultúra — a házilovak a kicsi-alacsony és közepes testmagasságú, testalkatú Equus 1,3,4. típusba tartoznak. Harangedények népének kultúrája — a házilovak egy része a kicsi és alacsony (1274,7—1295,9 mm) testmagasságú és testalkatú Equus 1., 2., de a hosszúcsontok prox.-dist. epiphysiseinek szélességi/vastagsági méretadatai és ezek korrelációja a csonthosszhoz egyértelműen bizonyítja, hogy a lóállomány másik, domináns része egy közepes (1360—1440 mm) testmagasságú, robusztus Equus 4. típus. Nagyrévi kultúra — a Tószeg '48 revideált nagyrévi rétegeiben

29 levő lócsontok allometrikus vizsgálatából rekonstruálható, hogy a „keskeny patájú steppei ló" ° mellett 26. VITT, O., V. 1952. 27. BÖKÖNYI Sándor 1974. 236., 240., 257.; BÖKÖNYI Sándor 1978. 56.; BÖKÖNYI Sándor 1979. 10528. NOBIS, Günter 1971. Tabl. CXV-CXX. 29. BÓNA István 1980. 30. BÖKÖNYI Sándor 1952. 102.; BÖKÖNYI Sándor 1974. 242.; BÖKÖNYI Sándor 1978. 57.; BÖKÖNYI Sándor 1979. 107. 44