Agria 19. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1982-1983)

Vörös István: Gyöngyöshalász–Encspuszta késő rézkori telep állatcsontleletei

Későrézkori juhok marmagassága

1 Teichert-módszerrel számítva (mm): min,—

max. HUMERUS Mezőcsát—Hörcsögös 603,5 RADIUS Mezőcsát—Hörcsögös 590,9 Gyöngyöshalász-Encsp. 600,0 METACARPUS Tiszaszőlős-Cs. 557,5 -645,8 Kétegyháza 557,5 -655,26 Salgótarján-P. 562,3 -655,26 Gyöngyöshalász-Encsp. 596,58 METATARSUS Tiszaszőlős-Cs. 558,4 -635,6 Kétegyháza 524,3 -677,4 Székely-Zöldtelek 599,3 ASTRAGALUS Gyöngyöshalász 589,68-635,68 CALCANEUS Gyöngyöshalász 581,4 -661,2 A juhok marmagasságát vizsgálva megállapítható, hogy a legszélsőségesebb értékek Kétegyházán

1 s fordulnak elő: a legkisebb juh marmagassága 524,3 mm, a legnagyobb juh marmagasság 677,4 mm. A különbség 153,1 mm (!). A gyöngyöshalászi telepről a kecskének egy jobb oldali szarvcsap-bázis töredék (2.5. kép) és egy ugyancsak jobb oldali frontaletöredék a szarvcsapbázissal (2.6. ábra) ismert. Mindkét szarvcsap egyenes „szablya-alakú", az ún. aegagrus típusú kecske szarvcsap, de a típusos — a vadalakkal a legnagyobb hasonlóságot mutató, azzal „megegyező" — későneolit- korarézkori aegagrus házikecske szarvcsapjaitól

16 méreteiben lényegesen kisebb. Kecske szarvcsap méretek

17 mm aegagrus típusú típusos Gyöngyöshalász Salgótarján aegagrus hossz 344

+ horizont. átm. 37 39 62-67 vertikális átm. 18-21 26 40-45 báziskörméret 93 103 162-172 14. BÖKÖNYI Sándor 1968. 88.; BÖKÖNYI Sándor 1974. 504., 506., 512.; BÖKÖNYI Sándor 1979. 112-113. 15. BÖKÖNYI Sándor 1979. 112-113. 16. BÁCSKAY Erzsébet-VÖRÖS István 1980. 44. 4. tábl. VÖRÖS István sajtó alatt I. 17. BÄCSKAY Erzsébet-VÖRÖS István 1980. 44. 4. tábl. BÖKÖNYI Sándor 1974. 516.; VÖRÖS István sajtó alatt I. 41